Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Egy életmű értékelésénél sohasem hagyható figyelmen kívül az a kor, korszellem, amelyben a tudós élt. Nem csodálkozhatunk Mannhardt W. mitologikus szemléletén. Ugyanakkor a rítusok, szokások mögött már látjuk a XIX. század emberét. Ennek az embernek a hiedelemvilágát látja és akarja láttatni Mannhardt W., bármennyire is visszanyúl a múltba. Ahonnan elindul, az a jelen, a néphagyomány, az ő kora és etnológiai szempontból ez rendkívül lényeges. Elméletéből gyakran kiérződnek a kor asszociatív törekvései.

72 A hagyatékában maradt ún. kérdőív feleletanyagából elénk tárul az a mély, időhöz és helyhez való kötöttség, amely az agrárszokásokat egybefűzi a mindenkori szociális és gazdasági helyzettel.

73 Mielőtt Mannhardt W elméletét és kutatási módszerét ért támadásokra, bírálatokra és ellenteóriákra térnék rá, amelyek nyomán Mannhardt W. értékelését több irányból megvilágítva végezhetjük el, talán már most hivatkozhatunk Nilsson M. P. szavaira, amelyben a nagy tudású kutató mértéktartásra int. Mannhardt W. „érdemeit - mint írja - annál is inkább ki kell emelnünk, mert a fiatalok közül ma egynéhányan úgy gondolják, hogy vállveregetően bírálhatják."

74 Szélsőséges bírálatok^ ÜVÍannhardt *W. teóriája etíen Sokkal több követője volt Mannhardt W-nek, mint elméletének, életművének tagadója. Mégis, az a néhány tanulmány, amely Mannhardt W. teóriáját veszi célba, olyan heves hangvételű, hogy bár a megalapozottságot illetően eltörpül Mannhardt W. művei mellett, mégis nagy hatást gyakorolt a kutatókra, azokat megosztotta, ellentábort hozott létre és sokan talán kényelemből csatlakoztak ehhez a csoporthoz, feltétel nélkül elfogadva egy-egy tetszetős támadást és találatot, egy új ödetet a nagy mű ellenében. Lényegesen könnyebb volt ez, mint a hatalmas mű anyagának áttanulmányozása és önálló értékítéletek alkotása. Ebben a fejezetben az általam legszélsőségesebbnek tartott véleményekkel, nevezetesen egy svéd és egy német kutató megállapításaival foglalkozom. A svéd von Sydow C. W. külön tanulmányban vizsgálja Mannhardt W. teóriáját.

73 Egy másik tanulmányában Mannhardt W teóriájához kapcsolódva egy kérdéskört elemez részletesebben.

76 Ez utóbbival, mivel abban egyes kérdések megvilágítására új szempontokat találunk, külön fejezetben foglalkozom. Von Sydow C. W egy fél évszázaddal a Wald- und Feldkulte megírása után bírálta annak elveit. Abból az alapállásból indítja eszmefuttatását, amelynek kategorikus kitétele szerint Mannhardt W. feltevései nem állják meg a modern kutatás próbáját. Fejtegetéseit ez a vélemény alapjaiban meghatározza. Kétségtelen, hogy mintegy ötven-hatvan évvel egy mű elkészülte után és éppen a néprajztudományban, amely nagy fejlődésen ment át, a modern elvek alkalmazásának hiányát észrevenni nem tartozott a legnehezebb feladatok közé. Lássuk von Sydow C. W. „modern" kritikáját közelebbről! 72 CoccbiaraG., 1962. 387. 73 Weber-Kellermann l, 1965. 24. 74 Nilsson M. R, 1941. 6. 75 Sßow C. W., 1948a. 76 Sydow C. W., 1948b.