Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

ledobták a rozsba vagy abba beleállították, vagy pedig vízbe vetették. Hasonló események történtek a nyári napforduló időszakában is. Az Iván-napi tűzben bábukat égettek el. A temetési szertartásokhoz tartozik Kostroma, Járiló, Moréna stb. temetése is. Ezeket férfi vagy női ruhába öltöztetett bábu személyesítette meg. Végighordozták a falun, ezután vízbe vetették vagy eltemették a mezőn. Ezeknek a szokásoknak a fő formáit minden európai nép ismeri. Különbség van az időszakokban, a részletekben, az elnevezésekben, a megjelenési formákban és természetesen abban, ahogyan az egyes népek a különböző szokásokat magyarázzák. Joggal ved fel Propp V. ]. a kérdést, miért van az, hogy a nevek, az attribútumok, az időpontok különbözősége ellenére a szokások mégis egységesek, sőt az egyformaság odáig vezet, hogy az egyik név helyett nyugodtan használhatjuk a másikat. Az említett szokásnak a temetés, a vízbevetés, a bábu vagy a fa részekre szakítása, elégetése a fő eleme. A fő elemek összefüggésében keresi Propp V. ]. a szokások magyarázatát. Emellett azonban a szokások funkciójára egy, a kutatók számára mellékesnek tűnő, gyakran nem érintett mozzanat megfigyelése döntő magyarázatul szolgál. Nagyon lényeges ugyanis, hogy a különböző bábuk, antropomorf figurák megsemmisítése hol történt és mit csináltak vele. Néhány leírás konkrétan meghatározza, hogy a bábukat nem egyszerűen a falu határán kívül vitték, hanem a bevetett mezőre és a bábuk darabjait a vetésbe dobták vagy ásták. Jól mutat rá Propp V. J., hogy ez nem lehet véleden. A fő motívumok összefüggései nyomán alakítja ki véleményét a játékok funkciójáról. Megállapítja, hogy ezek a szertartások, szokások a földműves ember érdekeit tükrözik. A parasztember ezekben a játékokban a föld termékenységére igyekezett hatást gyakorolni. A halottas játékok, a bábuk széttépése, a nyírfa-ünnep, Kostroma, Járiló stb. ugyanazon jelentést képviselte. A vetés növekedését, a termény gyarapodását akarták vele biztosítani. A parasztember számára elsősorban az volt a fontos, hogy ezekben a játékokban, a bábuban, fában stb. megszemélyesített erő a mezőnek, a vetésnek adassék át és így Propp V. J. levonhatja a tanulságot, mely szerint „ezeknek a szokásoknak az alapját a termékenység biztosítására irányuló törekvés alkotja, s ezek a szokások a múltban olyan agrárrítusok voltak, amelyek a bőséget, termékenységet biztosító produktív mágia körébe tartoztak."

140 Propp V. J. koncepciójában határozottan új törekvések tükröződnek. Látnunk kell azonban, hogy ezek nem annyira az anyag értékelésében, mint inkább annak interpretálásában jelentkeznek. A hasonló jelenségeket a néphagyomány egész területéről összevonja és a fő motívumok alapján szűri le a következtetését. E módszerre a zseniális Mannhardt Wilhelm is bőven szolgál példákkal. Kétségtelen, hogy ha a dolgok mélyéig akarunk hatolni, a jelenségeket nem ragadhatjuk ki összefüggéseikből. Azonban a jelenségek egymástól függeden vizsgálata is hozhat jelentős eredményt. A temetési játékokkal, halottas jelenetekkel kapcsolatban a kutatók gyakran emlegették, hogy a játék a vegetáció pusztulásával áll összefüggésben. Más vélemények szerint ezekben a játékokban a tél legyőzése, elpusztulása, a tavasz, a nyár érkezése fejeződik ki. Számos más felfogás is tartotta magát. A különböző magyarázatokra az évszázadok folyamán megváltozott szokások természetszerűleg adtak alkalmat. Végső elemzésben azonban minden magyarázat utat talál az agrárkultuszhoz. A földművelő ember számára egyeden fontos kérdés volt: terményeinek, állatainak biztosítása. Cselekedeteiben, szokásaiban ez a törekvés valamilyen formában mindenképpen megnyilvánult. Évszázadok, sőt évezredek folyamán a rímsok lényeges változáson mentek át. Azonban a legerősebb változásban is felfedhetők az eredeti, ősi elemek, motívumok. Ezekre az adatokra csak visszautalok, amikor most a farsangi dramatikus játékokkal kapcsolatban újkori példát görög területről említek. 140 Az idetartozó anyagot 1. Propp V. ].: i. m. 1963.