Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
264 Játé kp d és maszkpdjeíes napodon A játék Trácia területén ismeretes, farsangi időszakban. A játékban részt vesz két Kalogherosnak nevezett szereplő, egy öregasszony, két menyasszony, két cigány és két rendőr. A Kalogherosok farkasvagy rókabőrből készült hegyes kalapot viselnek. Hozzáerősítenek kecskebőrt vagy őzbőrt úgy, hogy ez befedje a mellüket és a vállukat. A szemek és a száj számára keskeny nyílást vágnak a bőrön. Derekukon egy bőröv van, melyen csengők csüngenek. Az egyik Kalogheros nyilat, a másik egy fallosz alakú botot tart a kezében. Az öregasszony egy kosárban koraszülött gyereket - amit egy fadarab képvisel — tart. Időnként megeteti, elaltatja és megveri. Végigvonulnak a falun, minden ház udvarára betérnek. Ha valamelyik mezőgazdasági szerszámot nem találják a helyén, joguk van arra, hogy elvigyék. A ház gazdája borral kiváltja. Az utcán a rendőrt alakító játékosok megbírságolják a nézőket. A falu főterén a cigánynak öltözött játékosok ekevasat csinálnak. Eközben az egyik Kalogheros üldözőbe veszi a menyasszonyokat, az egyikkel az esküvői szertartást parodizálva házasságra lép. A másik Kalogheros azonban az ifjú férjet lelövi. A gyilkos megbánja tettét, megpróbálja feléleszteni a halott vőlegényt. Miután ez neki nem sikerül, négy férfi felemeli a halottat, az azonban röviddel ezután felül, új életre ébred. A cigányok közben „elkészítették" az ekét, amit átadnak a falu elöljárójának. Ekkor a két Kalogherosrz. jármot tesznek és mint ökröket befogják az eke elé. Az ekével megkerülik a teret, miközben a falu elöljárója egy zsákból gabonát szór szét. A jelenlevők bő termésért fohászkodnak. A játék tánccal ér véget. 141 Ez a görög farsangi játék meglepően hasonlít a fent leírt bolgár kukeri szokáshoz. A görög kutatók rámutatnak arra, hogy a Kalogheros játék Dionysos kultuszára vezethető vissza, sőt eredete a kezdedeges földművelő kultúra hemoopatikus mágiájában kereshető, amelyben az emberek a természet erőit igyekeztek befolyásolni. Ezt az erőt később megszemélyesítették, s Dionysos, illetőleg más istenség nevét vette fel. Megás G. A. rámutat arra, hogy Dionysos életét az ősi mitológia ugyanúgy írja le, mint ahogy a Kalogheros játékban láttuk. Dionysos először mint bölcsőben fekvő gyermek jelenik meg. A mitológia egyik ősi vonása az isten üldözése és meggyilkolása. Halála azonban csak szükségszerű feltétel volt ahhoz, hogy tavasszal feltámadjon. Ez viszont minden kétséget kizáróan a vegetációs kultuszból származik, egészen konkrétan abból a hitből, hogy a vegetáció démona, szelleme minden évben megszületik és elpusztul. 142 Úgy vélem, a görög példa jó illusztrálásul szolgál ahhoz az eredményhez, amelyet Propp V. J. az orosz anyag tanulmányozása során leszűrt. Azok a népi játékok, amelyekben a halál, temetés, feltámadás stb. motívumai jelentkeznek, felvetik az ősök és a vegetáció kultuszának emlékeit. Az etnológusok a legkülönbözőbb szokások, maszkos dramatikus játékok vizsgálata során általában eljutnak a halottkultusz és az agrárkultusz problémaköréhez. Legújabban Gabrovs^kiMinko a bolgár újévi maszkos játékok elemzése kapcsán kifejtette, hogy a maszkokon keresztül valósul meg az élők kapcsolata a halottak világával, s a maszkos dramatikus szokások értelme az, hogy az abban részt vevők mágikus úton elősegítsék a termékenységet, a bő termést. 143 Ezek egyes szokásokban világosabban, másokban halványabban jutnak kifejezésre. Sok játékban azonban olyan erős változások következhettek be, amelyekből aligha lehet ma már a korábbi állapot tükröződését megfigyelni. A már megváltozott játékokból újabb játékok alakulhattak, olyan variánsok jöhettek létre, amelyeknek az ősi alappal alig, vagy nagyon áttételesen van kapcsolata. A játékok a fejlődés során népi mulatságokká alakultak, és amint Csicserov V. L írja, a mágikus vonások bennük csak az egyes jelenetek csökevényes elemeként jelentkeznek. Ezeket az elemeket 141 Megás G. A.: Greek Calendar Customs. Athen, 1963. 63—65.; A farsangi játékok problémaköréhez Uő.: II carnevale in Grecia. Laographia, XXV. 1967. 557 kk. 142 Megás G. A.: i. m. 1963. 66. 143 Gabrovs^ki Minko: Maszkiranego v bulgarszkije novogodismii obicsai. Bulgarszka etnografija, V. 1980. Nr. 3. 43 kk.
