Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

szokásában, amelynél a nyarat viszik vissza a faluba.

126 A nyugati szlávok halálkihordása tulajdonképpen télkihordás. A szokás szinte minden esetben a nyár megérkezését, győzelmét a tél felett jeleníti meg. Sziléziában mondják: „A halált kiűztük, visszahoztuk a kedves nyarat."

127 Kifejezésre jut a zöld ág, az örökzöld növény szimbólumában is a megújulásra, az újraéledésre, termékenységre való törekvés. Kétségtelen tehát, hogy a farsangi alakok, így a szalmabábu is, kifejezői valamilyen erőnek. Csak ezekben az összefüggésekben értjük meg például azt is, hogy miért temetik némely helyen a szalmabábut a trágyadombba.

128 A trágya a termékenységet jelenti, ha belehelyezik a növekedés, az újjáéledés szellemét, abból megújulva tér elő, s így a következő évi termés kétszeresen is biztosítottnak tűnik. A farsangi szalmabábuban, a halottas játékokban hajdani áldozatok nyomait is próbálták keresni. Gugit^ Gustav hangsúlyozza, hogy a halottas játékokban a szalmabábu eredetileg emberáldozat volt. A bábu csak pótléka, csak utánzata az embernek, s az ember szimbolikus feláldozását kell benne látnunk.

129 Mivel azonban az áldozatok bemutatásának végső célja szintén a természeti erők befolyásolásában rejlett, ezeknek a szokásoknak a funkciója a nagy összefüggéseket tekintve kapcsolatban áll egymással. Azok a magyarázatok, amelyek szerint a halottkihordás, a szalmabábu megsemmisítése a farsang eltemetését, végét jelenti, kétségtelenül elfogadhatók a középkortól kezdve az újabb időszakokra vonatkozóan. Nyilvánvaló, hogy a farsangtemetés valójában a tél temetése, amelyben viszont a fejlődést, a gyarapodást gádó erők elpusztítását kell látnunk. A farsang és a böjt harcában a tél—tavasz küzdelmének emlékei bukkannak fel. A farsang és a böjt között éppen olyan antagonisztikus ellentét van, akár a tél és a tavasz, az elmúlás és az élet között. A farsang és a böjt ellentétének kifejezési formái természetszerűleg a tél-tavasz szimbolikus küzdelmének analógiájára alakultak ki. Az idetartozó szokások formájukban legtöbbször a régi hagyományt őrzik, funkció tekintetében viszont a farsang és a böjt kifejezőjévé váltak. A farsangi szokások magyarázatai között fel-felbukkan az az értelmezés, amely szerint a farsangi játékos, halott-alakoskodó, szalmabábu stb. egy időszak, rendszerint az előző év bűneinek, szerencsétlenségeinek, természeti csapásainak megszemélyesítője, illetőleg okozója. A farsangi hagyományban - mint a példák felsorolásában láttuk, rendszerint a bíráskodással (Narrengericht) kapcsolatos játékokban találkozunk ezzel a gondolattal. Az a szokás, hogy a vétkességet, bűnt át lehet vinni valamilyen tárgyra, állatra vagy emberre, a legkülönbözőbb népnél megtalálható. Már az Otestamentumban előfordulnak idevonatkozó adatok. Izraelita hit szerint a nép bűneit egy bakra kézrátétellel át lehet vinni. Az állatot kivezetik a pusztába, ezáltal a bűnöktől megszabadulnak.

130 A hettiták járvány alkalmával minden bajt juhkosokra és egy asszonyra vittek át. Ezeket idegen országba küldték: „Ami rossz csak volt ebben a táborban az embereknél, marháknál, juhoknál, lovaknál, öszvéreknél és szamaraknál, azt most íme ezek a kosok és az asszony elvitték; az az ország pedig, amely befogadja őket, vegye magához mind ezt a sok gonosz halált."

131 A Földközi-tenger vidékén egyes helyeken embereket terheltek meg a falu bajaival és ezeket mint bűnbakokat átkergették a határon vagy megölték őket.

132 126 NilsonM. Paul: i. m. 1914. 31. 127 Wörterbuch... i. m. 460.; Az aratási szokások összefüggésében: Schmidt Itopóid: Gestaltheiligkeit im bäuerlichen Arbeitsmythos. Wien, 1952. 122 kk. 128 Gugit^Gustav. i. m. 1949. I. 88.; Wörterbuch... i. m. 460.; Sartori Paul: i. m. 1929-1930. 1262. 129 Gugit% Gustav: i. m. 130 Frayer James George: i. m. 1928. 817.; Fehrie Eugen: i. m. 1955. 80. 131 Fehrie Eugen: i. m. 1955. 80. 132 Frayer James George: i. m. 1928. 817 kk.