Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A farsangi hagyománykör áttekintése nyomán megállapíthatók azok a legfontosabb vonások, amelyek a farsang időszakának játékait, maszkos alakoskodásait jellemzik. A farsangi játékok a magyar nyelvterületen általában a farsang utolsó napjaihoz kapcsolódtak. Néhol (pl. Kelet-Magyarországon) előfordult az is, hogy a farsang kezdetét (rendszerint január 6-án) zajkeltő felvonulással „hirdették ki". Ez a szokás azonban még a megelőző időszak, a szilveszteri, újévi zajcsapáshoz, kongózáshoz, nyáj fordítás hoz kapcsolható, s másodlagosan vált farsanghirdetéssé. A farsang periódusában szinte majdnem minden maszkos alakoskodás előfordul, részint a szabadtéri játékokban, részint a szobai jelenetekben. Ez utóbbiakat csak érintettük. A farsang időszakának szobai játékai a fonóval kapcsolatosak. Ezek a játékok azonban a tél folyamán — voltaképpen ősz kezdetétől - a legkülönbözőbb időben és alkalommal (pl. kukoricafosztóban, tollfosztóban, dohányfűzéskor, disznótorban stb.) is előfordulnak. így csak azokra a játékokra fordítottuk elsősorban a figyelmet, amelyekre az utcán, köztereken, a falu közösségének nyilvánossága előtt került sor. A felvonulós, illetőleg házaló játékokban a maszkos alakoskodók nagyszámú típusa volt ismeretes, úgymint az antropomorf maszkok közül a genre-alakok, a ágány, %sidó, vándorárus, borbély, orvos, katona, betyár, koldus stb, a teriomorf maszkok közül elsősorban a medve, néhol a ló és a kecske. Ez utóbbiakat külön fejezetekbe soroltuk, tekintve, hogy önálló jelenetükre nem a felvonulás menetében, hanem szobai játékok keretében került sor. Ugyanakkor — más összefüggések miatt - külön fejezetbe vettük a felvonulós lakodalmat utánzó játékokat is. A jeles napok tekintetében a farsangi játékok a farsang végének három napjához — farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd (néha hamvazószerda) — kapcsolódnak. A magyar farsangi felvonulós játékokban a téltemetés, a halottas jelenetek, bíráskodási és kivégzési mozzanatok általánosnak tekinthetők. A múlt századi, s korábbi feljegyzések, valamint a recens példák alapján megállapítható, hogy a farsangvégi felvonulásban álhalottat, annak helyettesítőjét, szalmabábut vagy állatot, egyéb kellékeket temettek, széttépték, vízbe vetették stb. Az analóg párhuzamok a szomszédos és távolabbi népek köréből az európai farsangvégi szokások nagyfokú hasonlóságát mutatják. Ugyanez vonatkozik a magyar és a többi említett nép hagyományára jellemző ekehúzás-tuskóhúzá^ szokásra is. A hasonlóságokat, gyakran a meglepő egyezéseket aligha lehet a szokásmigráció elméletével magyarázni. Nyilvánvaló, hogy olyan általános emberi képzetek állnak a játékok hátterében, amelyek eredete a régmúltba vezet vissza, s olyan társadalmi formációban alakultak ki, amelynek az alapja a kereszténységet megelőző kultúra. Az archeforma ideológiai forrását ebben a kultúrában nyomozhatjuk. A funkcionális vizsgálatot illetően a játékvariációk csupán csak azt mutatják, hogy az archeforma évszázadok, esedeg évezredek alatt sajátos átalakuláson, formai és tartalmi változáson esett át. Mindezeket szem előtt tartva az alábbiakban a funkcionális magyarázatok néhány kérdésére irányítjuk a figyelmet. A farsang archaikus elemei lehetővé teszik, hogy a játékok eredeti értelme feltáruljon. Ha példáinkat a történeti fejlődés figyelembevételével vizsgáljuk, bizonyos változásokat, rétegződéseket, új formákat állapíthatunk meg. Az új formák a régebbiekből sarjadtak, alakultak ki. Az egykori, kikövetkeztetett archaikus és az új forma között időben nagy távolság van. Természetszerűleg a funkció tekintetében is jelentős változás következett be. A funkcionális vizsgálat a recens anyag nyomán csak egy ponton, a szokás mai alkalmazásában, értelmében nyújt biztos alapot. A mai és az eredeti jelentés, értelem között térben és időben igen nagy távolság van. amelyben a változás, alakulás mozzanatait történeti adatok hiányában csak nagy vonásokban állapíthatjuk meg. Ha a farsangi maszkos alakoskodás archaikus elemeinek egykori funkcióját nyomozzuk, az idevonatkozó európai hagyomány tanulságait kell szem előtt tartanunk. A bemutatott példák zöme külső forma szerint is utal a szokás tartalmi vonatkozására. Két alapvetően fontos mozzanatot kell kiemelnünk: a meghalás, elmúlás és feltámadás, újjászületés szim-