Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A Karneval egy szalmabábu, aminek a feleségét egy élő ember alakítja. A bábut a falun végigviszik, ítélkeznek felette, elégetik, fölakasztják vagy a vízbe dobják. A felvonulás maszkos alakoskodói között teriomorf alakok is megjelennek. Gyakori, s jellegzetes alakoskodók a csengős, kolompos játékosok, többnyire állatmaszkban. Ezeket Dalmáciában didi-nek, Krk szigetén bucanmzk, Isztriában Zyoncarinak, a horvátok északi területén, a szlavóniai síkságon és a Duna mellékén büfének, busarinak nevezik. A felvonulásra jellemző, hogy a résztvevők táncolnak, a játékba bekapcsolják a nézőket és gyakran közös mulatsággal fejeződik be a farsang. A zagorjei farsangi felvonulásnak olykor több száz résztvevője volt. A maszkos alakok körbejárták a házakat és táncoltak. Néhol házaspárnak öltözött alakoskodók mentek házról házra. A férfi botot és láncot tartott a kezében, a derekán csengők voltak. Az asszony gyermek-imitációt vitt. Az udvarban táncoltak, a férfi a botjával kört rajzolt a földre. Ismeretes Zagorje területén a lakodalom és a temetés paródiája is. Ez utóbbira a fasinjek (fasnik) temetését említjük. A fasinjek bábut végighordozták a falun, megverték és halálra ítélték. Egy papnak öltözött alakoskodó meggyóntatta. Elmondta, hogy miben vétkezett a fasinjek. A feleséget alakító játékos siratta az elítélt és kivégzett alakot. A Sinj-vidékén farsang végén maszkos alakoskodók kolompokkal, csengőkkel rohangáltak az utcákon, nagy lármát csaptak, rátámadtak az asszonyokra, ugrándoztak, s ijesztgették a gyermekeket. A farsangi maszkos játékok jellegzetes alakjai voltak még a did (apó), baba (anyó), cigány, török, szultán, pandúr, oros^ pap, borbély, medve, teve, szamár, ló stb. Ezek közül különösen figyelemre méltó és sajátos típusnak tekinthető a did és a baba. A játék során szerelmi jelenetet mutattak be. A did, akinek fallosz imitáció lóg a lába között, felemelte a baba szoknyáját, ledöntötte és „meghágta". Az apó és az anyó szerelmi jelenetét mindenütt bemutatták, Dalmáciában, Isztriában, a horvát tengermelléken, Likában és másutt is. Gava^yj Milovan írja: „A farsangi maszkosok keverékéből leginkább kiemelkednek, s aránylag a legfejlettebbek az apó és az anyó figurái, valamint a szerepük. Ez részben obszcén. Mindkét alak rongyokba öltözik, egyiküknek botja vagy kolompja, illetve hamus tarisznyája van, s ezekkel tréfákat űznek egymás között, valamint a közönséggel, hol önállóan, hol pedig valamilyen menetben haladva. Maszkjaik és különösen szerepük, gesztusuk és tréfáik mindenütt egyformák, s kitűnik, hogy nemcsak rögtönzésről, hanem állandósult hagyományról és jelentősebb régiségről van szó."

117 A szlovén farsangi maszkok és játékok a horváthoz hasonlóan úgyszintén rendkívül változatosak. A gazdag anyagból néhány jellegzetes maszk-típust és játékot említünk. A pannon térségében, a Drávamező területén híres alakoskodás a korantija. A szokás középpontjában a koránt (sok helyen kureni) áll. Kifordított fehér vagy fekete bárány bőrbundát, fején jellegzetes, ormányszerűen meghosszabbított orrú bőrmaszkot visel. A maszksapkához a fülek helyén széles pulyka- vagy varjúszárnyak vannak erősítve, a homlok felett pedig két szarvszerűség van, amelyet tarka papírszalagokkal, tollakkal díszítettek. A koránt derekát átfogó övön tehénkolompok csüngnek. Kezében fadorongot (je^evka) tart. A korantok többnyire nagyobb csoportban vonulnak, ugrándoznak, a fadorongjaikat a levegőbe dobálják, majd elkapják, kezet fognak az emberekkel, de sohasem szólalnak meg. A korantok gyakran részt vettek a farsangi ekehúzás szokásában is. Ebben a játékban négy-nyolc csengős alakoskodó húz egy faekét. A lovakat egy ostorát pattogtató játékos (pokac) hajtja. Az eke mögött az oracVagy plu^ar halad, akinek az övén kolomp és vetőmaggal töltött zacskó csüng. Kíséri a pobirac, aki adományt gyűjt, hátán puttonnyal, kezében ostorral. A sort egy-két koránt zárja be. A szántók énekelve haladnak és mennek be a gazdák udvarába. A pokac ostorpattogtatása közben körbeszaladgálnak. Eközben az orac a faekével kör alakú barázdákat húz a talajba, majd elved a „répamagot". A pobirac gereblyével elegyengeti a földet, s biztosítja a gazdaasszonyt, hogy a répák vastagra nőnek. 117 L. Bonifacic Ro%in Nikola: Narodna drama i igre u Sinskoj krajini. Narodna Umjetnost, V-VI. 1967-68. 537.; A horvát farsangi hagyománykörhöz, az említett példákhoz 1. más munkáit is: i. m. 1973. 1975.