Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
A játékokban rendkívül gazdag európai farsangi szokások ismertetésére és összehasonlító vizsgálatokra kötetek szükségesek. 109 A fentiekben a felvonulós játékokból vizsgáltunk példákat. A magyar hagyományt illetően elsősorban a Kárpát-medence népeinek farsangi szokásai érdemelnek figyelmet. A már említett adatokhoz az alábbiakban a nyugati szlávok és délszlávok farsangi hagyomány köréből mutatok be párhuzamokat. Elsőként a Lőcse (Levoca) környéki szlovákok farsangi szokásait ismertetem. Az anyagot saját gyűjtésem nyomán közlöm, amelyet 1972-ben jegyeztem le a következő falvakban: Csütörtökhely (Spissky Stvrtok), Szepessümeg (Smizany), Kuriman (Kurimany), Sztrázsa (Dlhé Straze), Felsőrépás (Vysné Repase). A farsang (fasengy) a vizsgált falvakban három napig tartott. Rendszerint farsangvasárnap a kocsmában táncos mulatsággal (zábava) kezdődött. Szepessümegen a délutáni mise után az ifjúság a kocsmába ment és megkezdték a táncot. Az esti órákban a házasemberek és asszonyok is elmentek a bálba. A táncos mulatság a kocsmában kisebb megszakítással farsangvasárnap délutántól farsangkedden éjfélig tartott. A két világháború közötti időben a legények a kocsmát kibérelték. A szükséges pénzt a táncban részt vevőktől összeszedték. Az összegyűlt összegből fizettek a kocsmárosnak azért, hogy a tánc céljára átadta nekik a kocsmát, és ugyancsak a befolyt pénzből fizettek a muzsikusoknak is. Farsangvasárnap este a legények megtervezték a hétfői, illetőleg a keddi felvonulást. Megállapodtak abban, hogy kik vesznek részt a maszkos felvonulásban. Szepessümegen a farsangi felvonulás neve chodili ropnom. Egy legény a menet élén haladt és kezében nyársat tartott. A nyárs neve ro%no, és ezért nevezték a szokást nyárssal való járásnak. A szepessümegi farsangi felvonulás résztvevői: / nyársvivő (ro^no), 2 kosarat vivő, 1 fazekas (hrnec), 1 harmonikás, 1 cigány muzsikus, 1 prikyvky. A fazekas egy rossz fazekat vitt magával és bottal ütögette, mint egy dobot. A prikyvky két fedő összeverésével járult hozzá a „zenéhez". A felvonuló csoportban ment egy kecskemas^kos (ko^a) alakoskodó. A kecskemaszk fából készült. Az alsó része mozgatható. Ezt a játékos egy zsinórral a kecskefej felső részéhez csattogtatta, és így az állat szájmozgását utánozta. A maszk felső részét prémes bőrrel, rendszerint juhbőrrel borították be. Az alakoskodó az állatmaszkot fejmagasságba emelte. A fejét a bőrrel, testét bundával eltakarva igyekezett az állatot utánozni. A felvonulók között esetenként különböző alakoskodók voltak. Felöltöztek terhes asszonynak, púpos embernek, koldusnak. Az arcukat többnyire korommal kenték be, hogy ne ismerjék fel őket. A farsangoló csoport végigvonult a falun. A résztvevők azokba a házakba tértek be, ahonnan a leányt a farsangi mulatságba meg akarták hívni. Egy legény lépett be elsőként a házba. A legényen rossz ruha volt, arcát korommal maszkírozta. A leányt meghívta az esti táncmulatságba (vecer price na fasengy). Az alakoskodó legények közül csak egy szólalt meg, a többiek nem beszéltek. A leánnyal eljártak egy táncot. Az megajándékozta őket tojással, szalonnával. A szalonnát a nyársra húzták. A tojást a kosarakba rakták. A farsangolók így járták végig a falut. Végül egy lányos háznál lerakták az összegyűlt szalonnát és tojást. Éjfél körül megsütötték és a szalonnás rántottát a kocsmába vitték, ahol közösen elfogyasztották. A táncmulatságon részt vevők farsangkedden este tíz óra körül ismét közösen vacsoráztak. 109 A közelmúltban látott napvilágot egy tanulmánygyűjtemény, amely a farsangi hagyománykört vizsgálja elsősorban a cseh, szlovák, morva, lengyel, bolgár és magyar példák összefüggésében. Froiec Václav-TomesJosej "(red.): Masopustní tradice. Brno, 1979.; L. még: Tomes Josef. Masopustní, jarní a letni obyceje na moravském Valassku. Stráznice, 1972.; Schmidt Leopold: Bauernfasching im Burgerland. Österreichische Zeitschrift für Volkskunde, XXIII. 1969. 133 kk.; Masken zwischen Spiel und Ernst. Beiträge der Tübinger Arbeitskreises für Fasnachtsforsung. Volksleben, Bd. 18. Tübingen, 1967.; Glotz Samuel: Le Carneval de Binche. Bruxelles, é. n.: Uő.: L'origine et l'évuluüon de quelques types carnavalesques de Wallonie (Belgique). Actas do Congresso Internacional de Etnográfia. Lisboa, 1965. Klny.; Uő.: (red.): Le masque dans lan tradidon européenne. H. n, 1975.; A német hagyománykörhöz: Banner József-Mester György: Farsangi néphagyományok az eleki németeknél.. Ethn, LXXIII. 1962. 533—554.
