Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A játék szereplője a pap, a kántor és a siratok. A pap és a kántor dialógusban búcsúzik a halottól. így pl.: KANTOR: Jaj, de milyen keserves a bőgő élete! Ha a farsang elmúlt, nincsen becsülete! PAP: Két krajcár értéke! KANTOR: Üdk, verik, húzzák, szorítják a nyakát, Lányok ablakánál sűrűn fojtogatják. PAP: Csak úgy csikorgatják. KANTOR: Pedig ezt a lányok nem igen érdemlik, Mert a legényeket pletykába keverik. PAP: Mert hát mesterségük! Király Ernő rámutat arra, hogy a farsangi szokások legteljesebb formája a hertelendyfalvai székelyektől ismeretes. Közleményéből az általunk bemutatott anyaghoz a vatomán Farsan

& mas

& s

W

hahuta

> Hem mfontos szerepét emeljük ki. Mint láttuk, a vatomán feladata, hogy a farsangi mulatság rendben menjen végbe. Ő gondoskodik a megfelelő szórakoztatásról. A vornyik-táncot a vatomán vezed a farsangi mulatság harmadik napján, amikor a jókedv eléri a tetőpontját. A táncot az utcán járják. A vornyik-táncsikere elsősorban a vatomán találékonyságától, a tréfa iránti érzékétől függ. A résztvevőknek a vatománt kell utánozniuk. A vatomán a táncosokat belevezeti a sárba, nyitott ablakon át bemennek valakinek a házába stb.

60 A vatomán szerepe e tekintetben megegyezik a verbunkos játékok vezetőjének a szerepével, akinek a cselekedeteit a játékban részt vevők ugyancsak kötelesek utánozni, követni. A verbuváló játékkal külön fejezetben foglalkozunk. A felvonulós farsangi játékok jellegzetes párhuzamaként itt említjük meg a busójárást. A busójárás Mohácson és környékén élő délszlávok (sokác) farsangvégi szokása. Mohácson a buCigánynak öltözöttfarsangi maskarások (1904) Baja, Bács m. 60 Király Ernő: Poldando veselje kod Madara u Vojvodini. Rad IX. kongresa folklorista Jugoslavije, 1962. Sarajevo, 1963. 383-390.