Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Puskás dőre és a közönség. Tejfalu, Csallóköz mozzanata a négy kuka birkózása volt. A leggyengébbet földhöz vágták, s fakardjukkal „megölték", majd pedig a korbácsuk nyelén át „lelket" fújtak bele, s életre keltették. Hasonló kivégzési motívum a csallóközi farsangi hagyományban is ismert. Egy s^imkmek nevezett alakoskodót tőrrel és pisztollyal „megöltek". A kivégzés után mintha megbánták volna tettüket, a s^imkit bevitték a kocsmába, a padlóra tették, élesztgették, ráfújtak a szájára, mozgatták a kezét, lábát. A „megölt" játékos hirtelen felugrott és elszaladt. A birkózás, a viaskodás, a küzdelem emlékei farsangkor a legutóbbi időkig fennmaradtak. A 13—14. században a farsangi időszakban gyakran falvak közösségei vívtak játékharcot egymással. A minden évben újrakezdődő harc kifejezője volt Cibere vajda és Konc király. Erdélyi néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyókor élethalálharcot vívott egymással. Vízkeresztkor Konc király, húshagyókedden Cibere vajda győzött. A cibere böjd étel neve mutatja, hogy hamvazószerdán a böjt vette át a hatalmat a farsangi konctól, a húsos és a zsíros ételektől. A téltemetésre, farsangtemetésre mutató mozzanatok farsang végén általánosan ismeretesek. A múlt századi lejegyzések a magyar nép körében mindenütt gyakorolt szokásként emlídk farsangkor egy emberformájú bábu eltemetését, elégetését vagy vízbevetését. Gyakran tréfás bírósági ítélkezéssel mondják ki a halálos ítéletet, s azt követően „kivégzik", majd eltemedk az elítéltet. Ezeket a játékokat alább részletesen bemutatjuk. A farsangi játékok egy része előzetes tanulást, készülést igényelt és azokat elsősorban szobában, rendszerint fonóházakban mutatták be. Ilyenek pl. a halottas játék, a betyárjáték, a cigányvajda-farsangos és a lakodalmasfarsangos egyes variánsai. A szobában bemutatott népi színjátékszerű jelenetekre elsősorban Kelet-Magyarország területéről vannak példák.