Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A maszkos dőre „elkap" egy leányt Tejfalu, Csallóköz játék az utcán. Tejfalu, Csallóköz, A farsang végének szokása a tuskóhúzás vagy a tőkehúzás. Elsősorban a Dunántúlon, KeletMagyarországon és Erdély területén ismeretes. A legények a pártában maradt leányok kicsúfolására végezték. Húshagyókedden a férjhez nem ment leányok udvarára a legények fatuskót húztak, olykor csak az utcákon húzták végig, s a pártában maradt leányok háza előtt kiabálták: „Itt a törzsök, húzzad!" Számos európai variáns igazolja, hogy a tuskóhúzás a termékenységvarázsló mágikus szántásnak, az ekehú^ásrmk az emléke, amely idők folyamán a vénlányokat kicsúfoló farsangi szokássá alakult át. Hasonló szokások némely helyen - amint azt fentebb láttuk — a szűzgulyahajtás, gulyafordítás, illetőleg kongózás néven ismeretesek. E körbe tartozik a bakfazékdobás is. A farsangvégi szokások közül különösen látványos, főleg Erdélyben, Észak-Magyarországon és a Dunántúlon, a kakasütés és gúnárnyakszakítás. Farsangkor gyakori az állatalakoskodás, mint pl. a gólyaalakoskodás, a kecskealakoskodás, a ló alakoskodás, a medvealakoskodás.