Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A dőrék tréfálkozása az utcán. Tejfalu, Csallóköz engedték be a dőréket a házakba, mert nagy felfordulást okoztak. Kormos lével „bemeszelték" a falat stb. Néma játékukkal és táncukkal szórakoztatták a jelenlevőket. Egy-két cigány muzsikus kísérte őket. A házbeliek figyelmét igyekeztek elkerülni, s eközben a kéményből kolbászt, szalonnát emeltek el. A gazdaasszonytól lisztet, szalonnát vagy tojást kaptak. Az elemelt és a kapott naturáliákat kosárba rakták és este a kocsmában közös mulatságokat tartottak. A keleti palócok farsangvégén ivót rendeztek. Az ifjúság külön e célra bérelt, többnyire fonóházban farsangvasárnapjától húshagyókedden éjfélig mulatott, táncolt. A három nap alatt különböző tréfás alakoskodó játékokat mutattak be. Ilyen volt a rabvágás, a halottas játék és a kerülés. Ez utóbbinál rossz ruhába öltöztek, egy közülük birkabőrbe bújt, kosfejet húzott magára. Nagy lármával mentek házról házra. Táncoltak, daloltak, s mindenütt kaptak valamilyen adományt, lisztet, szalonnát, tojást, hurkát, kolbászt stb, amelyből az utolsó farsangi lakomát rendezték meg. Lényegében ennek a látványosabb formája az Eger környéki remélés. A felvonuló, házról házra járó csoportban különböző alakoskodó volt, úgymint menyasszony, vőlegény, várandós asszony, kéményseprő, köszörűs, borbély stb. A Felvidéken ismeretes a bakkuszjárás. Farsangkeddjén a legények különféle alakoskodónak öltözve, táncolva, mókázva járták végig a falut. Az utcán állókat megtréfálták, a lányokat bekormozták, csipkedték stb. Arra törekedtek, hogy a nézőket szórakoztassák. A menetben kocsikerékre szerelt női és férfi bábut is húztak. A bábuk a kerék forgásának megfelelően emelkedtek. A kapott ajándékokból a bakkuszpk mulatságot rendeztek. A csíki farsangi maszkás alakoskodó felvonulás az ún. marhavásárlási jelenettel végződött. Két, egymással szemben kissé előre dűlő legény összekapaszkodott. Deszkát fektettek végig rajtuk. Pokróccal letakarták őket, csak a lábuk látszott ki. Az „állat" fejet egy marhakoponya alakította, amelyhez kolompot kötöttek. Szalmából farkat készítettek. A vásárlók a gazdával alkudoztak a tehénre. Amikor megvették, „leszúrták", „megölték" a tehenet. Az állatot alakító legények a földre estek, a marha hörgését utánozták, közben a pokróc alól piros céklalevet — mint az állat vérét - csurgatták a fehér hóra. A hétfalusi csángó legények farsangkor — néha harmincan egy csoportban — házról házra mentek és eljárták a borica-táncot. A résztvevők között volt négy kukásxaV (néma) nevezett álarcos alakoskodó. Amíg a többiek táncoltak, ők tréfáltak, mókáztak, s igyekeztek a gazdától valamit, ami éppen a kezükbe került (ásó, kapa) elemelni, amit a gazda pénz ellenében kiváltott. A szokás fontos