Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Dőrejárók felvonulása. Tejfalu, Csallóköz A dőrejárók menyasszonymaszkos alakja. Tejfalu, Csallóköz órában indultak, s gyakran késő délutánra fejezték be a kardozást. Az udvaron körbe álltak, kardjukat magasra emelték, majd egymás felé különböző szúró-vágó mozdulatokat tettek. Ezt követően, ha a házban volt leány, kihívták és az udvaron táncoltak vele. A legények a gazdaasszonytól szalonnát és tojást kaptak. A szalonnát a legények kardja hegyére szúrta. A következő ház udvarán, mielőtt a legények újra kardoztak volna, a kardjuk hegyéről a szalonnát levették és a kosárba tették. A szalonnát és a tojást eladták. Az így szerzett pénzből aznap este a muzsikusokat kifizették, s a tánc szabados volt, mindenki ingyen vehetett részt a táncmulatságon. A leányok adománygyűjtő farsangi szokása a talalaj-, illetőleg tanananvasárnaphoz kapcsolódott. Farsang utolsó előtti vasárnapján a Nyitra környéki falvakban az iskolás leányok házról házra jártak, énekeltek és az énekükért a háziasszony tojást vagy pénzt adott nekik. Az Ipoly mentén az utolsó előtti vasárnapot lányok vasárnapjának nevezték. Ezen a napon a leányok rendezték a táncmulatságot. Napközben sorra járták a házakat, s énekeltek. Kolbászt, szalonnát, tojást kaptak, amiből a fonóban lakomát rendeztek. A táncmulatságba meghívott legények kalapját felbokrétázták.