Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A Lucák délután, sötétedéskor léptek be a házba. Háromszor meghajoltak. Ezzel köszöntötték a bentlévőket. Mindaddig, amíg a szobában tartózkodtak nem szólaltak meg, nehogy a hangjukkal elárulják magukat. Arra törekedtek, hogy senki ne ismerje fel őket. A Lucák különösen büszkék voltak arra, hogy ha személyük nem tudódott ki. Ez némajátékuk, szereplésük sikerét és egyben elismerését jelentette. A fehér ruhás Lucák játéka, néma jelenete többnyire csak annyiból állt, hogy a tollseprűvel „sepregettek" vagy a fakanállal a házban levőket megveregették. A „sepregetésnek" a háziasszony természetesen nem örült, mert a lisztbe mártott tollseprű mindenütt nyomot hagyott maga után. Gyakran megtörtént, hogy ott, ahol nagyobb társaság volt jelen és a hangulat is kedvező volt, a Lucák táncoltak egymással. A nézők nevetését kiváltó táncmozdulatok után háromszori meghajlással elbúcsúztak és eltávoztak. A csallóközi szokáshoz hasonlóan a fehér ruhás Lucák megjelentek a Nyitra környéki falvakban is. Nyitrához mintegy tíz kilométerre fekvő Pogrányban legények, leányok egyaránt felöltöztek Lucának. Igen gyakran asszonyok is beálltak a lucázók közé. A 40 éves Pindes Istvánné Varga Erzsébet mondta: „Most egy éve én is felöltöztem Lucának. Ketten mentünk. Mindenüvé benyitottunk. Az én arcomon szilonharisnya volt, a kezemben tollseprű, a társaméban bot. Mindent söpörtem, amit porosnak láttam. A társam, pedig ha valaki hozzáért, a bottal jól a kezére ütött. Mindenütt szívesen láttak bennünket. Italt is kaptunk, jó stampedlit, jól éreztük utána magunkat. Nem sokáig tartózkodtunk egy helyen, mert akkor nem sokat jártunk volna be." Igen gyakran a Luca férfi párral jelent meg a házaknál. így pl. Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Fejére lárvát tett. A lárvát üzletben vették Nyitrán. Régebben a lárva nyúlbőrből készült. A nyúlbőrön két kis nyílást vágtak a szem számára. A fejükhöz spárgával erősítették. Előfordult, hogy kemény kartonból készítettek maguknak álarcot. A koloni Lucák csak a lányos házakba mentek be. Törökmu^sikával (harmonika) jártak. Sokan kísérték őket. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A lányok büszkék voltak arra, ha a Lucák meglátogatták őket. „Nagyon vártuk a Lucákat. Úgy búsult az a lány, ahová nem mentek be" (Balkó Julis Pite). Arra a kérdésre, ki volt Luca, mit tudnak róla, ellentétes válaszokat nyújtottak. CsallóközEperjesen úgy tudják, hogy Luca boszorkány volt. Itt a néphagyományban gyermekijesztővé vált. Luca-asszony. Csákány, Csallóköz