Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
(Bevezetés (yí naptári napok szokásai jelentős részben dramatikus jellegűek, színjátékszerűek. Különösen a /*- téli ünnepkör bővelkedik olyan jeles napokban, amelyekhez a dramadkus szokások egész sora kapcsolódik, s amelyekben az egyszemélyes maszkos megjelenítéstől a többszereplős színjátékig a legkülönbözőbb jelenetek fordulnak elő. Ha a jeles napok szokásait a népi dráma felől közelítjük meg, akkor azt látjuk, hogy a varázscselekvések, az egyéni hiedelem megnyilvánulások kivételével a dramatikus mozzanatok a szokáshagyomány egészére jellemzőek. Önmagában az, hogy valaki maszkot vesz fel, alakoskodik, valahol - a naphoz, alkalomhoz kapcsolódó céllal — megjelenik, egyféle játéknak, játszásnak, sajátos szereplésnek tekinthető. De az egyszerű köszöntő elmondása vagy egy kántáló ének eléneklése is szereplés, játszás, függetienül attól, hogy külsődleges attribútumok — maszk, kellékek stb. - vannak-e, avagy nincsenek. Dramatikus mozzanatok figyelhetők meg az aktív és a passzív résztvevők közötti kapcsolatban is, így pl. a néző, a hallgató tetszésnyilvánításában stb, illetőleg a szereplő ezekre nyújtott reagálásában. A jeles napok dramatikus játékairól a történeti adatok felhasználásával a 19. század elejéig áttekintést nyújt Dömötör Tekla. 1 Éppen ezért kötetünkben nem a történeti példákat, hanem elsősorban a recens hagyományt, saját helyszíni gyűjtésünket, illetőleg a múlt század óta feljegyzett anyagot vesszük tekintetbe, s csak ott hivatkozunk korábbi forrásokra, ahol a vizsgálat föltédenül megkívánja és ahol újabb adalékok bukkantak fel. A naptári szokáshagyomány vizsgálatának különböző szempontjai vannak. Attól függően, hogy a kutató ezek közül melyikre irányítja a figyelmét, lényegében tudatosan és önkéntelenül is elsősorban azokat a részleteket, motívumokat emeli ki, amelyek a megjelölt témakör áttekintését, tágabb összefüggésben való elemzését segítik elő. Voltaképpen arról van szó, hogy amikor a jeles napok szokásait a maszk és a játék irányából közelítjük meg, a többi — az anyag komplex vizsgálatában egyébként fontos — kérdést mellékesen érintünk. így pl. háttérben maradnak a varázslattal, hiedelemmel kapcsolatos részletek, a vallásos vonatkozások, a kalendáris alkalommal való összefüggések, a különböző műfajokkal való kapcsolatok kérdései stb. Ugyanakkor azonban a funkcionális magyarázatok megkívánják a szokáshagyomány teljes áttekintését és az anyag legkülönbözőbb szempontú analízisét. Ilyen jellegű funkcionális vizsgálatot a termékenységgel, agrármágiával, halottkultusszal stb. kapcsolatban végzünk. Több ízben hangsúlyoztuk, hogy a jeles napokhoz kapcsolódó játékokat, maszkokat tematikus csoportokba sorolva is vizsgálhatjuk. Ez esetben a játéktípus, a maszk kerül előtérbe, függetlenül attól, hogy milyen alkalommal fordul elő. Az anyag áttekintése nyomán jól látható, hogy azonos típusú játékok, illetőleg maszkok nemcsak egy, hanem különböző naptári napon és kalendáris időponttól független alkalommal is bemutatásra kerülnek. A naptári ünnepkörök közül a dramatikus játékok és maszkok tekintetében kétségkívül a legjelentősebb a téli ünnepkör, a karácsonyt megelőző és követő, a farsanggal lezáruló időszak. A jeles napok szokásait a leírások általában az ünnepi alkalom, a naptári nap által rögzített hagyomány, vallásos jellegű szertartás, rítusok, varázslatok, egyéni és közösségi cselekvések figyelem előtt tartásával mutatják be. Nem kétséges azonban az, hogy egyazon szokás vizsgálható szertartásos aktusként, rituális cselekvésként, megkövült tradicionális jelenségként, gyakran gyermek-szokásként, 1 Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Budapest, 1964.
