Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

egyes rétegek (pásztorok, cselédek, mesterek, cigányok) hagyományaként és dramadkus szokásként. Vegyük példának az őszutói, tél eleji jeles napokat. Az európai népek kalendáris hagyományából kitűnik, hogy az ősz és a tél folyamán a legkülönbözőbb naptári napokon maszkos alakoskodók jelentek meg az utcákon, házakban egyénileg vagy csoportosan. Ezek az alakok tél utolján, tavasz kezdetén is felbukkannak. Az ebből a szempontból figyelemre méltó őszutói jeles nap, amely a gazdálkodás évi ciklusában egyúttal fordulópont is, a Márton-nap. A maszkos alakoskodást jól mutatja az a példa, amelyet Wolfram Richard ír le: „Márton-nap előestéjén a sötétség beálltával a legények majdnem az egész Lungauban (Salzburgi Alpok) csengettyűszóval, ostorpattogtatással szaladnak a falvakon keresztül. Többnyire maszkírozva vannak, de legalábbis egy rúdon magukkal visznek egy kivájt tököt vagy nagy répát, benne egy gyertyával, ez a Kasmandl-fej vagy halálfej. Cselekvésükkel a szellemek Alm-ra (havasi legelő) való kivonulását testesítik meg. Ezek a szellemek télen az emberek által elhagyott kunyhókban tanyáznak. Az Alpesek vidékén, beleértve Svájcot, Németországot és Franciaországot, a néphit ugyanis azt tartja, hogy a hegyi pásztorok levonulása után az üresen álló kunyhókba szellemek költöznek be. Ezeknek a szellemeknek a neve Hüttlabufy Alperer, Wilder, Ochsner, Kasermandl, Kasmadl, Wintersennin stb. A lungaui Alm-szeMemet Kasmandl-nak hívják és Márton napján, a régi télkezdeti napon a legények az ő elvonulását testesítik meg. A régi tavaszkezdeti napon, Szent György napján a Kasmandl-t ostorpattogtatással újra kicsörgetik az Alm-ból."

2 Hasonló maszkos alakoskodásra a Kárpát-medence népeinek hagyományában egészen farsang végéig találunk példákat. Az őszi ciklusban a halálfejes alakoskodó a magyar nyelvterületen általánosan ismeretes volt. A Nagy Magyar Alföld falvaiból való gyűjtéseim szerint a legények töknek kiszedték a belsejét, orrot, szájat, szemet vágtak rajta, s égő gyertyát helyeztek bele. A játékos magát lepedővel letakarta, a kivilágított tököt a fejéhez tartotta, s így ment végig a falun. A szokás jeles naptól függedenül is széles körben ismeretes a palócoknál, az erdélyi és a dunántúli területeken s a környező népek körében.

3 A példákra a farsangi hagyományokkal kapcsolatban visszatérünk. Az említett példákban a maszkos alakoskodás részint jeles naphoz kapcsolódik, részint pedig attól függedenül fordul elő. Ez is azt mutatja, hogy a maszkos játékoknak igen erős diffúz jellege volt, s ha egy maszk-típusra irányítjuk a figyelmünket, akkor az előfordulási alkalom csak egy komponens a vizsgálat folyamatában. Számos példa mutatja azt, hogy egy-egy maszkos játék kilép a jeles nap keretéből, s más alkalommal is felbukkan, illetőleg átkerülhet más jeles napra, nemcsak egy cikluson belül, hanem más periódusra is, pl. a téli ünnepkörből a tavaszi hagyománykörbe. Ha most visszakanyarodunk a felvetett kérdésünkhöz, hogy ti. a jeles napok maszkos alakoskodásait a legkülönbözőbb irányból közelítjük meg, akkor a néhány példa is világosan mutatja, hogy funkcionális szempontból lényegesen messzebbre kell tekintenünk a naptári nap által jelölt időpontnál. A jeles nap lényegében csak keretül szolgál. A maszkok osztályozásával kapcsolatban Jerábek Richard véleménye az, hogy a csoportosításra szolgáló legalapvetőbb kritérium csak a 2 Wolfram Richárd: Von der Brauch tum s aufnähme im Lande Salzburg. Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, XCII. 1952. 167.; További példákhoz: Dölker Helmut Martin und Nikolaus. Württembergisches Jahrbuch für Volkskunde, 1957/58. 100 kk.; Kutter Wilhelm: Martin und Nikolaus und ihre Begleiter in Südwestdeutschland. Schwäbische Heimat, V. I960.; Angerman Gertrud: Das Martinsbrauchtum in Bielefeld und Umgebung im Wandel der Zeiten. Rheinisch-Westfälische Zeitschrift für Volkskunde, IV. 1957. 231 kk.; Ukrán párhuzamokhoz: Mykytink Bohdan Georg. Die ukrainische Andreasbräuche und verwandtes Brauchtum. Wiesbaden, 1979. Az európai népekre vonatkozóan a legkülönbözőbb maszkos, alakoskodó játékokra bőséges példákat 1.: Uungman Waldemar: Traditions-wanderungen Euphrat-Rhein, 11. Helsinki, 1938.; A népi színjátszás különböző kérdéseihez: Tiroler Volksschauspiel. (Red.: Kühebacher Egon.) Bozen, 1976.; Schmidt l^eopold: Das alte Volksschauspiel des Burgenlandes. Wien, 1980. 3 A halál-maszkokhoz 1. Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 157 kk.