Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
funkcionális kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Tulajdonképpen változásvizsgálatot végez, amelynek a középpontjában a gazdasági, társadalmi változás nyomán az agrárkultuszban bekövetkezett funkcionális átértékelődés, átalakulás áll. Szempontjaira még szintén visszatérek. A mezőgazdasági; elsősorban az aratási hagyománykör anyagának újraértékelése nemcsak a finn, svéd, lengyel folklórban figyelhető meg, hanem mint említettem, az utóbbi években ilyen törekvéseket látunk a német néprajzban is. Mannhardt W. hatása természetszerűleg a német kutatók körében volt a legnagyobb, és a gabonadémonokkal kapcsolatosan feltárt adatok a nagy összefoglaló munkában, 48 néprajzi adaszlapokon 49 a mannhardü gondolatok nyomán kerültek értékelésre. Ugyanakkor a legszélsőségesebb ellenvélemény a gabonaszellemekre vonatkozó mannhardü teóriával kapcsolatban a már említett svéd mellett, éppen a német folklórban jelentkezett. 50 Az újabb német kutatásokban a mannhardü törekvések megfelelő értelmezését és értékelését látjuk. A régebbi mitológiai szemlélet helyett új nézőpontból kerülnek azok az adatok is megvilágításra, amelyeket Mannhardt W gyűjtött a múlt században. Ennek az anyagnak, amely az aratás hagyománykörére terjed ki, igen alapos, minden részletre kiterjedő elemzését a közelmúltban Weber-Kellermann I. végezte el. 51 Az ő vizsgálataiban előtérbe kerülnek a szociális és gazdasági tényezők, amelyeknek a szokások kialakulásában, fejlődésében és átalakulásában rendkívül nagy volt a szerepe. WeberKellermann I. vizsgálódási módszere, amelyet munkámban többször érintek, új perspektívát hozott a mezőgazdasági szokások kutatása terén. Nem teljes szakítást a korábbi eredményekkel, hanem azokkal megtalálva a megfelelő összefüggést, dialektikus kapcsolatot. Az agrárkultusz kutatásában sajátos irányt képvisel az osztrák Schmidt L. 52 Művében a paraszti munkamítosz, a munkaeszközök mitológiája áll a vizsgálatok középpontjában. A fő szempont az, hogy megkeresse a szokásoknak, hiedelmeknek a munkaszerszámokkal való kapcsolatát, kielemezze az eszközöknek az agrárhagyományban való szimbolikus jelentését, értelmét. Mint ahogy az alábbiakban kitűnik, Schmidt L. kutatási módszerével a mezőgazdasági hagyománykör kevésbé ismert részleteit tudta feltárni, egyúttal azonban tapasztalhatjuk azokat a roppant nehézségeket, amelyek az ilyen irányú kutatásoknak egy szűkebb területen gátat szabnak. Az utóbbi két évtized alatt az európai folklórban a mezőgazdasági szokásokról jelentős művek kerültek publikálásra. Az anyag interpretálása az újabb munkákban többnyire sajátos, egyéni szempontok, kutatási módszerek nyomán történt. Ezek közé tartozik Propp V. J. könyve is az orosz agrárrítusokról. 33 Az agrárszokások elemeit, motívumait a néphagyomány különböző területein ismert hasonló motívumokkal veti össze, és az összefüggések feltárásával törekszik megállapítani az agrárszokások, rítusok eredeti értelmét, funkcióját. Az ő műve, valamint Csicserov V. I.-nak az orosz földművelés kalendáris hagyományáról szóló munkája 54 a keleti szlávok agrárkultuszáról a kutatási, a feldolgozási módszer tekintetében is igen fontos eredménye az európai folklórnak. Az európai agrárkultusz kutatásában és általában a szokások vizsgálatában különösen fontos eredményeket ért el Liungman W 53 A hagyomány, a szokások, rítusok vándorlásáról írt nagy munkájában előtérben áll a vegetáció kultuszának problémája. A gabonadémonok mannhardti teóriájával külön is foglalkozik. Liungman W. kutatási módszerét, eredményeit a hagyomány vándorlásával kapcsolatos elmélete határozza meg. Felveti a kontinuitás kérdését az antik és az újkori hagyomány 48 L. pl. Beitl K, 1932-1933. 49 Harmjan Z H.-Röhr E., 1939. 50 Mackensen E, 1933. 51 Weber-Kellermann I., 1965. 52 Schmidt L., 1952. 53 Propp V. ]., 1963a. 54 Csicserov V.l., 1957. 55 Uungman W., 1937-1938.
