Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

gyományt feltédenül be kell kapcsolni. Munkám egyes fejezeteiben arra törekszem, hogy kitűnjenek az e téren mutatkozó legfontosabb kérdések az európai folklórban. Bevezetőként azonban röviden utalok a lényegesebb európai eredményekre. Az agrárkultusznak azok a kutatói Európában, akik munkáikban a lokális anyagon túl az elméled kérdéseket is felvetették, két nagy csoportba sorolhatók. Egyrészről a Mannhardtot követők, másrészről az ő teóriáit támadók táborába. A harmadik, ugyancsak nagy csoportba azok tartoznak, akik a recens anyagot lényegében az elvi vonatkozások mellőzésével tették közzé. Negyedik csoportba tartozókként megemlíthetjük azokat a kutatókat, akik vizsgálataik során önálló, sajátos úton haladtak, s a különböző irányzatok tanulságait hasznosan érvényesítve elemezték az anyagot. Az európai folklórban az agrárkultuszról írott művek között Mannhardt W. és Frazer J. G. munkái mellett kétségtelenül első helyen kell említenünk Rantasalo A. V. öt kötetben publikált anyagát a finn és az észt földművelés hiedelmeiről, szokásairól.

41 Az anyag jelentős svéd, dán, német — általában germán — összehasonlító adatokkal egészül ki. Rantasalo A. V. a funkcionális magyarázatokban a példák többségében Mannhardt W., illetőleg Frazer J. G. követője, így pl. az agrárkultusz egyik legfontosabb kérdésében, a gabonaszellemek létezésének, szerepének problémakörében, vagy pl. a mezei áldozatok értelmezésével kapcsolatban. Munkájának fő értékét a jól rendszerezett adatok nyújtják. A finn anyag teljesen új szempontú feldolgozását a közelmúltban Vilkuna K. végezte el.

42 Különösen előtérbe hozza a földművelési hagyománykör szociális jellegét, a munkaünnepek szerepét, jelentőségét a közösség tagjainak egymáshoz és a hagyományhoz való viszonylatában. Emellett a földművelő munka mágikus, varázsló tevékenységei az anyag elemzése során ugyancsak fontos hangsúlyt kapnak. A skandináv eredmények között Eskeröd A. munkáját emelhetjük ki.

43 O a von Sydow C. W iskolájának híveként a mannhardü, frazeri teóriával szemben foglalt állást és műveiben a gabonaszellemek, a vegetációs démonok létezésének cáfolására törekszik. Az agrárhagyományban a földművelő ember ún. domináns érdekeit emeli ki, s véleménye szerint a szokások hátterében ezek állanak. Koncepciójával külön fejezetben foglalkozom. Hasonlóképpen von Sydow C. W. teóriájával is,

44 amely nyomán tulajdonképpen éles elkülönülés jött létre az agrárkultusz kutatásában a mannhardü vonaltól. Az idetartozó kérdések azonban korábban már megfogalmazást nyertek a cseh Stránská D. munkájában is.

45 Stránská D. a gabonadémonokkal kapcsolatban a vegetációs erő fogalmát hangsúlyozza. A cseh és általában az európai anyag tanulmányozása során azt a következtetést vonja le az agrárkultusznak ebben a fontos, alapvető kérdésében, hogy a hagyományt elsősorban a vegetáció életerejének az átmentésére, az egyik gazdasági periódusból a másikba való átvitelére, megőrzésére irányuló törekvések alakították ki, mozgatják és tartják életben. A gabonadémonokra, vegetációs szellemekre vonatkozó kérdések vizsgálata előtérben áll a lengyel aratási hagyománykör anyagát a különböző funkcionális szempontok figyelembevételével feldolgozó Bystrori J. S. művében is.

46 Az agrárhagyomány mitikus lényeinek értelmezéséhez bevonja a néphagyomány más területein ismeretes hasonló mitikus alakokat s jó például szolgál a komplex jellegű vizsgálathoz. A lengyel aratási szokásokat új szempontokkal, főleg francia párhuzamokra való kitekintéssel a közelmúltban Szyfelbejn-Sokolewicz Z. végezte el.

47 Könyvében a 41 Rantasalo A. V., 1919-1925. 42 Vilkuna K., 1963. 43 Eskeröd A., 1947. 44 SydoivC. W., 1948a.; 1948b. 45 Stránská D., 1932-1933. 46 Bystrori]. S., 1916. 47 S^yfelbejn-SokolemczZ., 1967.