Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

A kutatás során ebbe a körbe kerültek mindazok a jelenetek, amelyekben a halott szimbolizáló ja élő ember vagy bábu, élettelen tárgy. A halottas játékok a néphagyományban különböző alkalommal fordulnak elő. A kutatók (pl. Meuli K., Propp V. J., Flegont O.) az idetartozó szokásokat többféleképpen értelmezték. E téren tág tere nyílott a funkcionális magyarázatoknak. A halottas játékok agrárkultusszal való összefüggésének a megállapítása sokrétű vizsgálatot, különböző irányból való megközeHtést kíván. A mezőgazdasági hagyománnyal való kapcsolatok tekintetében sokkal egyértelműbbek azok a szokások, amelyekben világos utalások vannak a termékenységre, a bőség előidézésére. Ilyenek pl. az ekehúzással kapcsolatos felvonulások, játékok, az esővarázslás szertartásai, az ugrálós, táncos jelenetek. Nemcsak a mezőgazdasági hagyomány, hanem általában a néphagyomány kutatása terén előtérben áll annak az alapvető kérdésnek a vizsgálata, hogy a magyar népszokások, hiedelmek milyen mélyen gyökereznek a magyar történelmi múltban. E tekintetben elsősorban a keresztény hitre való áttérés időperiódusa a határvonal. A magyar néphit eddigi kutatása nyomán világosan kitűnt, hogy a legnehezebben megoldható feladat annak a megállapítása, hogy a magyar néphit, népszokás komplexumában melyek azok az elemek, motívumok, amelyek a magyarság honfoglalásának koráig, illetőleg az azt megelőző korokba, a sámánizmusig vezethetők vissza. A néphiedelem idetartozó rétege számos problémát vet fel. A magyar agrárrítusok kutatása során elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy a földművelés mikor és hogyan, milyen körülmények között alakult ki a magyarságnál. Ez döntően meghatározza az agrárkultusz ősi rétegének jellemző vonásaival kapcsolatos elemzéseket. Elvi vonatkozásban megállapítható, hogy a magyar mezőgazdasági rítusok egy bizonyos rétege a honfoglalást megelőző periódusba visszavezethető. Annak a megállapítása, hogy ebbe a rétegbe milyen hiedelmek, rítusok tartoznak, kétségkívül a legnehezebb feladatok közé tartozik. A magyar mezőgazdasági hagyomány alaprétege a honfoglalást, a kereszténység felvételét követő időben az európai agrárkultusz irányába tágult, szélesedett ki. A magyar mezőgazdasági hagyományban a különböző hatások nyomán létrejött rétegeket a recens anyagban jól megfigyelhetjük s ezek vizsgálata a kutatás egyik fontos területét jelend. A mélyebb következtetések levonásának előfeltétele a közép-európai népek agrárhagyományának főbb szokásmotívumaival való részletes összehasonlítás, a szokásmotívumok elterjedését mutató kartografikus ábrázolás.

634 Az újkori mezőgazdasági kultúra kutatásában különösen lényeges a mezőgazdasági hagyománykör szokásainak, hiedelmeinek megfigyelése, vizsgálata a mezőgazdaság kapitalizálódásának, a nagyüzemi, a kollektív földművelésre való áttérésének időszakában, az átalakulás, a változás folyamatainak periódusában. A mezőgazdaság kapitalizálódásának időszakában az agrárhagyományban jelentős változás, átalakulás indult meg. A nagybirtokokon kialakult szokások funkcionális tekintetben különösen figyelemre méltóak. A bérmunka a mágikus jellegű szokások eltűnését hozta magával. A nem saját földjét művelő egyéneknek, közösségeknek nem állt érdekében, legalábbis pszichikailag közömbös volt számukra, hogy milyen a termés, illetőleg milyen termés lesz a művelendő területen. Alapvetően más a helyzet a kisgazdaságokban, ahol a földműves a földjét egyénileg műveli és kizárólag a föld hozamától, a terméseredménytől függ magának és a családjának az élete, helyzete. így, külön-külön kell vizsgálnunk a mezőgazdasági szokásokat a nagybirtokokon és a kis634 A földműveléssel, a vegetációval kapcsolatos hagyomány, szokások és hiedelmek feldolgozásánál nem kerülhető el a recens anyag adatszerű bemutatása, az adatoknak a magyar nyelvterületen való elterjedésének a megállapítása egy meghatározott időperiódusban. Ez esetben a földművelés munkamenetét követjük a vetőmag előkészítésétől az aratásig, a termény elraktározásáig. Bemutatható az anyag részekre, motívumokra való bontással. Eszerint nem követjük a munkamenettel kapcsolatos sorrendet, hanem a kultusz jellemző motívumait emeljük ki, így pl. a tojás, a kenyér, a körülkerülés, a vízleöntés, a megkötés, a meztelenség stb. szerepét az agrárkultuszban. Mindkét feldolgozásnál előtérbe helyezhető az európai hagyománnyal való összefüggés kérdése.