Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

gazdaságokban. A nagybirtokokon, illetőleg a bérmunkában dolgozó kisebb-nagyobb közösségek szokásai többnyire a látványosabb megnyilvánulások és a földművelés munkafolyamatának egy-egy jelentősebb alkalma irányába tolódtak el. így pl. elsősorban az aratás, a szüret nyújtotta azt az alkalmat, amikor a bérért dolgozó egyének, közösségek bizonyos hagyományos szokásokat tartottak, illetőleg abban részt vettek. A földjét egyénileg művelő földműveseknél éppen az ellenkezőjét figyelhetjük meg. Ezek aratási szokásaiban látványos mozzanatok alig vannak és a rítusok elsősorban a szántás, vetés idején jelentkeznek, amikor a földművesnek a termés érdekében még mindent el kell követnie. A bérért dolgozó földművesek szokásaiban erősen dominálnak az anyagi ösztönző mozzanatok, így pl. ez a célja a megkötési szokásoknak, amelyekben a föld tulajdonosa adományt nyújt az aratóknak. A búzakoszorúért szintén ajándékokat, illetőleg a béren felül közös vacsorát ad. Ezt a célt szolgálja a búzából, gabonából készített antropomorf bábu átadása is a föld tulajdonosának. Az adományra, a jutalomra irányuló törekvést ezekben a szokásokban hagyományfenntartó tényezőnek számíthatjuk. A funkció-eltolódások, változások tehát jól megfigyelhetőek a nagybirtokokon, illetőleg a bérért dolgozó egyének, közösségek és a saját földjüket művelő földművesek szokásai között. Különösen jól észrevehető a funkció-eltolódás a magyar földművesek nagyüzemi, kollektív gazdálkodásra való áttérése utáni időszakban. Ahol pl. a búzakoszorú készítésének szokása megmaradt, vagy újra felelevenítették, az cél szerint az arató termelőszövetkezed közösségek számára új közös szórakozási alkalmat jelent, amelyet a termelőszövetkezet elnöke biztosít, szervez meg. Valójában ilyen új közösségi alkalmak közé tartozik és már hagyományosnak nevezhető az ún. zárszámadó közgyűlés a termelőszövetkezetekben, amikor az ünnepség fő tartalmi jegyét a közös szórakozás alkotja. A nagybirtokokon és általában a bérért dolgozó földművesek szokásaival kapcsolatban hangsúlyoztuk, hogy a termelékenység biztosításában, előmozdításában nincsenek különösebben érdekelve. Nem a saját földjüket művelik, lényegében közömbös számukra az eredmény. Az általuk gyakorolt szokások funkcionálisan egészen más igényt tükröznek. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a pszichikai magatartás, a földműveléssel kapcsolatos mágikus cselekvések, szokások hogyan nyilvánulnak meg a termelőszövetkezetek egyedeinél, ahol a terméseredményekben a legteljesebb mértékben érdekelve vannak? A vizsgálatok nyilvánvalóan azt mutatják, hogy a mágikus jellegű tevékenységek a termelőszövetkezed földművelésben teljesen eltűnnek. Az okokat ebben a vonatkozásban nem a termeléssel kapcsolatos magatartásban kell keresnünk. A második világháborút követő időben, különösen az utóbbi évtizedben a termelés jelentékeny mértékben megváltozott, amely nyomán nemcsak a parasztság, hanem általában az egész társadalom életében döntő átalakulás, változás következett be. A magyar parasztság a hagyományos földművelést lényegében felszámolta, a kulturális fejlődésnek arra az útjára lépett, amelynek már a kezdetén olyan műveltségi változás következett be, amely azt a hitalapot, amelyből a mágikus tevékenységek, rítusok, hiedelmek táplálkoztak, megbomlasztotta és rendkívül gyorsan eltünteti. A változás lényegében rövid idő alatt történik és így — ez tulajdonképpen elvi feltételezés — a rítusok, a mágikus jellegű szokások funkcionális átalakulását s valamilyen formában való megmaradását, továbbélését a hagyományban semmi sem tudja megállítani. A mezőgazdasági változás következtében a mágikus cselekvések bármilyen formában való átmentését nem igénylik, nem indítványozzák sem egyedek, sem közösségek. Ez természetes folyamata a teljesen új gazdasági, társadalmi életnek. A további vizsgálatok lényegében már általában a magyar nép gazdasági, társadalmi, műveltségbeli átalakulását érintő kérdések irányába tolódnak el. A mezőgazdasági élettel összefüggő szokások és hiedelmek monográfiájához az alapvető anyagot ma már nem az élő gyakorlat, hanem az emlékezet szolgáltatja, amely nyomán a szokások egy-