Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
pl. az utolsó kéve, a tarlón hagyott kalászok, helyet kapnak a funkcionális problémák is, elsősorban a cseh párhuzamok összefüggésében. Egy terület szüreti szokásainak összefoglalására is irányultak kísérletek. Erdész S. a nagy múltú Tokaj-Hegyalja szőlőmunkásainak szüreti szokásairól írt tanulmányt. 31 A szüret, éppen úgy mint az aratás, a rítusok eredetének, funkciójának számos kérdését veti fel. A tokaj-hegyalj ai szokásokban a Bacchus alakja vonja magára a figyelmet. A Bacchus-kultuszt már számos kutató érintette a szőlőkultúrával kapcsolatban. Ennek ellenére úgy látom, ebben a kérdésben megnyugtató eredményről még nem beszélhetünk. A vegetáció isteneivel kapcsolatos teóriák jelentik itt is, akárcsak a gabonatermelés kultuszánál a legnehezebb kutatási felületet. Megjegyezzük azonban, hogy a magyar szőlőművelés hagyományában aligha találunk olyan motívumot, amely a szőlő, a bor istenségeivel hozható összefüggésbe. Amikor a magyar agrárrítusok, szokások vizsgálatáról szólunk, föltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a kalendáris hagyománnyal, a jeles napok szokásaival foglalkozó tanulmányok, könyvek különböző összefüggésekben érintik a mezőgazdasági rítusokat is. Az év ünnepeivel, jeles napjaival kapcsolatban zömmel a termékenységvarázsló mozzanatok kerülnek előtérbe. Ezek a motívumok hangsúlyt kapnak a kántáló énekekben, a karácsonyi, a farsangi, a húsvéti stb. egyénileg és közösségben végzett szokásokban, varázscselekedetekben. Különösen jól megfigyelhetők az idetartozó elemek a regölés szokáskörében, 32 a farsangi dramatikus játékokban, 33 téli-tavaszi szokásokban. 34 Az e körbe tartozó jelentős számú publikációra szükségtelen lenne most külön is hivatkoznunk. Elég, ha utalunk Dömötör T. közelmúltban megjelent könyvére, amely a népi színjátszás és általában a kalendáris szokások összefüggésében rámutat az idetartozó kérdésekre, 35 s egyik fejezetünkben is lesz erről szó. A naptári ünnepek, a különböző ún. jeles napok számos munkaszokást, rítust magukhoz vonzottak, ezáltal ezek jelentékeny része rögzítődött, a jeles napok hagyománykörében — bár többnyire átalakulva - a legutóbbi időkig fennmaradtak, s így az agrárkultusz kutatója számára a kalendáris szokások fontos anyagot nyújtanak. Mint említettem, az utóbbi időben a magyar földművelés kutatása iránt megélénkült az érdeklődés. Több monográfia jelent meg. A munka és a kultusz összekapcsolása jól érvényesül Balassa I. közelmúltban megjelent könyvében. 36 Hasonlóképpen ezt a törekvést látjuk Ikvai N. munkájában. 37 Takács L. a dohánytermelés vizsgálata során figyelmét kiterjesztette a dohányosok közösségi szokásaira, dalaira, meséire. 38 Több tanulmányban azonban a munkamódok, munkafolyamatok részletes, pontos leírása mellett alig vagy egyáltalában nem találunk a hiedelemre, szokásokra vonatkozó adatokat. 39 Az újabb gyűjtési útmutatók külön is felhívják a figyelmet a hiedelmek, szokások leírására, összefüggésben a racionális munkatevékenységgel. 40 Annak ellenére, hogy a magyar agrárszokások és rítusok néhány kérdésében biztató eredmények születtek, a minden részletre kiterjedő összefoglalás még hátra van. A vizsgálatnak egyrészt az elméleti kérdésekre, másrészt a recens anyag bemutatására kell irányulnia. Szükségessé és aktuálissá teszik ezt az európai folklór idevonatkozó eredményei, amelyeknek láncszemeibe a magyar agrárha31 Erdés Z S., 1957. L. még Bakos/:, 1960. 32 Vö. Sebestyén Gy., 1902a., 1902b. 33 Vö. pl. Ferencet I.—Ujváry Z, 1962. 34 L. pl. Manga J., 1942.; 1968.; Diószegi V., 1963. 3 kk. 35 Dömötör T., 1964a. 36 Balossal, 1960. 37 Ikvai N., 1967. 38 Takács U, 1964. 39 Pl. Pais S., 1964.; Nagy Gy., 1963. A földművelés gazdag irodalmához 1. Ikvai N, 1967. 40 Végh]., 1962.; HoferT.-Végh]., 1964.
