Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

antropomorf vagy teriomorf formában jelennek meg. A vegetációs démonokra vonatkozó teóriát számos kutató (pl. Sydow C. W., Eskeröd A., Mackensen L.) elvetette és kétségbe vonta a mezeiül, a gabonadémonok létezését. Ezzel alapjaiban ingatták meg azokat a munkákat, amelyekben az etnológusok az agrárkultusz anyagát a vegetációs démonok koncepciójára építették. A vegetációs démon teóriáját tagadó kutatók egy része az agrárhagyomány, a mezőgazdasági szokások és hiedelmek elemzéséhez, magyarázatához olyan elméletet állított fel, amely kirekeszd a szellemlényeket a termény életéből, a vegetáció pusztulásából és újjászületéséből. Mivel az agrárrítusok zöméből világosan kitűnik az embernek a növényzet, a termeivények biológiai életére, a termékenységre, a bőségre, a folytonosságra, a megújulásra való törekvése, az etnológusok (pl. Stránská D.) hangsúlyozták, hogy a vegetáció biológiai folyamatában nem a démonikus lényeknek van szerepe, hanem a személytelen erőnek, az ún. vegetatív életerőnek. Ezt az erőt akarja a parasztember a szokásaival és a rítusaival egyik gazdasági periódusból a másikba átmenteni. A vegetációs erőre vonatkozó nézetek tehát azon alapulnak, hogy az ember a már birtokába jutott termékenységi erőt meg akarja őrizni és folyamatossá akarja tenni. Ebben a teóriában a főproblémát az jelenti, hogy feltételezhető-e egyáltalában a parasztembernek az erőre, pontosabban, a termékenységi erőre vonatkozó absztrahálása. Másrészről a kutatók az individuáHs szellemlény helyébe lényegében csak egy új fogalmat helyeztek, amelynek funkcionáüs tekintetben ugyanaz a szerepe, mint a vegetációs démonnak, a termény szellemlényének. Valójában tehát csak arról van szó, hogy a kutatók a problémát két irányból, lényegében azonban azonos eredménnyel közelítették meg. Az európai népek agrárhagyományában és általában a népszokásokban mutatkozó nagyfokú hasonlóságot a kutatók egy része — elsősorban Liungman W. — a vándorlásteóriával igyekezett magyarázni. Az agrárhagyománnyal összefüggő kérdésekhez kapcsolódik a táplálékul szolgáló termesztett növények elterjedésének a problémája. Idetartoznak azok a törekvések is, amikor a mezőgazdasági eszközök elterjedésével hozzák összefüggésbe a mezőgazdasági szokások terjedését. A kutatás nehézségeit a vándorlás-elméletben, függetlenül attól, hogy a szokások, rítusok milyen tényezők hatására kerültek egyik területről a másikra, az okozza, hogy a kapcsolatok kimutatásához nagy távolságokat és korokat keü áthidalni. Kétségtelen azonban, hogy ha a részletek tekintetében a vándorlás-teória nem is hoz megnyugtató eredményt, a nagy összefüggések, kapcsolatok általa jól megvilágíthatok. Az újkori európai agrárszokások kutatói a recens anyagot különböző irányból közelítették meg és elemezték. Ezek között különösen figyelemre méltó az ún. domináns érdekek koncepciója és a szociáüs, gazdasági tényezőket előtérbe helyező vizsgálat. Az előző kutatási szempont, amely elsősorban Eskeröd A. munkásságához fűződik, a szokások, a rítusok legfontosabb mozgató, éltető elemeként az ember érdekeit tekinti. Ahogy az ember, a közösség érdekei változnak, a szokásban és a mágikus cselekvésekben is változások következhetnek be. A mezőgazdasági hagyománykörben számos szokással, pl. a gazda megkötésének vagy az aratókoszorú átadásának a szokásával elfogadhatóan bizonyítható, hogy az az aratómunkások érdeke szerint történt a jutalom, az adomány kapásának reményében és nem tartalmaz más (pl. mágikus) vonásokat. Ennek az irányzatnak legfőbb hibája az, hogy vele a hagyománynak csak egy kis részét lehet magyarázni és ezek a magyarázatok, megállapítások nem általános érvényűek. Rendszerint csak a recens anyag által megjelölt konkrét időre, helyre és egyedre vagy közösségre vonatkoztatva nyújt helyes eredményt. Több vonatkozásban szorosan kapcsolódnak a domináns érdekekhez a szociáüs tényezők a mezőgazdasági szokáskörben. Az imént emh'tett két példában, a gazda megkötésének, ül. az aratc>koszorú átnyújtásának szokásában a domináns érdek a szociáüs helyzetből fakadt. Az adománnyal összefüggő agrárszokásokat nagymértékben meghatározta a szokásokat gyakorló emberek szociális helyzete. A kutatás fő iránya ebben a tekintetben arra irányul, hogy megállapítsák egy adott korszak