Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

fiz agrár^uftusz fqitatása a magyar és az európaifoCCfór6 an 165 gabonát. Messiniben a tarlón hagyott utolsó kévényi gabonát a görögök a szántóvető ember sza­kállának nevezik. 625 Az utolsó csomónyi gabona tarlón való hagyásának szokását további példákkal illusztrálhat­nánk Európa különböző népeitől. A szokás különböző formáit megtaláljuk a távolabbi népeknél, svédeknél, finneknél, 626 litvánoknál, 627 és legutóbb külön cikkben írt Rank G erről a rítusról a vót néphagyományban. 628 Az anyag elemzése, összevetése nagyobb munka kereteit igényli. Itt a célom csak az volt, hogy rövid áttekintéssel rámutassak a magyar hagyományban is ismeretes szokás széles európai elterjedésére. Mindez elegendő ahhoz, hogy a funkcionális megállapítások mellett az idevo­natkozó magyar rítusok helyét az európai agrárkultuszban megjelölhessük. Az utolsó kéve funkcionális értelmezésével kapcsolatban más fejezetben már érintettem a tarlón maradt kalászok kérdését. Lényegében a két problémakör összekapcsolódik. Az etnológusok általában megegyeznek abban, hogy a tarlón maradt kalászokban a termékenységi erő őrződik meg A földből a kalászba került erő az utolsó magokkal ismét visszakerül a földbe. 629 Biztosítja a régi és az új aratás közötti folytonosságot. 630 A tarlón hagyott kalászokat a kutatók az áldozat egy sajátos formájaként is említik. 631 Úgy tűnik, hogy a termékenységi erővel kapcsolatos elképzelések és az ál­dozati rítusok funkcionálisan az utolsó gabonaszálakkal összefüggésben lényegében azonos körbe tartoznak. Geiger P. szerint az üresen maradt tarló látványa félelemmel töltötte el az embereket és úgy vélték, hogy a termékenységi erő az utolsó szálakkal eltávozhat a mezőről, ezért egyrészt ezt az erőt valamilyen formában vissza kell adni a földnek, másrészt valamennyi gabonát áldozatul kell hagyni azoknak a hatalmaknak, szellemeknek, amelyek végső soron éppen a termékenységgel, a vegetációval állnak kapcsolatban. 632 Az eddig említett példákból kitűnik, hogy a magyar és az európai néphagyomány aratásvégi rítusa a tarlón hagyott kalászokkal egy bizonyos ponton összefonódik, összekapcsolódik. A külön­böző variánsok helyi, etnikai, történeti stb. alakulások eredményei. Függedenül attól, hogy milyen variánsok, milyen elnevezések és funkcionális magyarázatok ismeretesek, a terményből valamilyen mennyiségnek a meghagyása a szántóföldön, közös hagyománya az európai népeknek. E szokás révén is kapcsolódunk az európai agrárkultuszhoz. A rítus mélyen gyökerezik a magyar agrárhagyo­mányban. Erre a rítus funkciója adja a kétségtelen bizonyítékot. Kialakulását a magyar agrárkultusz­ban a földművelési kultúra kezdeteire joggal vezethetjük vissza. * * * Ebben a fejezetben két fontos kérdésre kívántam a figyelmet fordítani. A magyar agrárkul­tusz kutatója egyáltalában nem kerülheti el a magyar földművelés kialakulásával kapcsolatos sokat vitatott problémakört. A részletkérdésekben a kutatás során az újabb eredmények nyilvánvalóan módosítják majd az eddigi megállapításokat, azonban az adatok nyomán úgy tűnik, a magyarság honfoglalás előtti földműveléséről tényként beszélhetünk. Az agrárkultusz alaprétegének, térbeli és időbeli elhelyezésének kérdésében ez döntő fontosságú. Bizonyos irányt nyújt a kultusz kialakulá­625 Megás G. A., 1963. 132. 626 Rantasalo A. V, 1919-1925. V. 73 kk.; Vilkuna K, 1963. 66 kk. 627 Balys]., 1948-1949. 134. 628 Rank G., 1966. 117-122. 629 Propp V ]., 1963a. 65-66.; Zelenin D., 1927. 41. 630 Schneeweis E., 1961. 165. 631 Rantasalo A. V, 1919-1925. V. 188 kk.; Jahn V., 1884. 169 kk.; A Wodan-kultusszal kapcsolatban: MoórE., 1932b. 298-303. Ehhez: Schmidt E, 1963. 55 kk., 60 kk. 632 Geiger P., 1936. 205.

Next

/
Thumbnails
Contents