Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Kétségtelen tény az, hogy a magyarság a honfoglalást megelőző időkben különböző népektől kaphatott hatásokat. A földművelésben kezdetben leginkább a különböző török fajú népektől, később a szlávoktól. Ezeken a szálakon a magyar agrárkultusz mélyen gyökerezhet az európai, az indoeurópai kultúrában. Mint László Gy. írja, az a terület, ahol a magyarság élt, Dél-Oroszország földje és műveltsége szerves alkotórésze volt Európának. E földrésznek a műveltségében három egyenrangú, de különböző jellegű műveltség kapcsolódott: a Földközi-tenger melléki klasszikus kultúra, az északi germán és a dél-orosz steppei kultúra. E kapcsolatokban bontakozott ki a magyarság egyénisége.

336 Amint arra fentebb utaltunk, a régi magyar gazdálkodás többféle hatás alatt kiformálódott típust képviselt.

537 Ez nyilvánvalóan a honfoglalás előtti kultuszban is megmutatkozott. A honfoglalást követően különösen erős idegen hatás, befolyás alá került a magyarság. A földművelés újabb formái, az újabb termények a kultusz anyagát is gazdagították. A szláv hatás kérdéséről más fejezetben már szóltunk. Amikor a szláv hatásról beszélünk nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy igen gyakran olyan motívumok átadását tulajdonítjuk a szlávoknak, amelyek a keresztény hit nyomán alakultak ki. Az ilyen motívumok a magyarságnál is kialakulhattak a kereszténység hatására, függedenül a szlávok kultuszától. A kutatók már rámutattak arra, hogy a keresztény egyháznak a népszokásokra gyakorolt hatása olyan mély és olyan tartós volt, hogy a legtöbb szokást meg tudta tölteni keresztény értelemmel.

538 Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az egyház számos szokást átértékelve átvett a pogány kultuszból. Különösen állhatott ez a mezőgazdaságra, amelynek a magyarságnál rendkívül fontos szerepe lett a honfoglalást követő időben. Az elmondottakból kitűnik, hogy a magyar agrárkultusz kutatása során sok probléma merült fel. Az egymásra rakódott kulturális rétegeket nehéz szétválasztani. Vannak olyan rítusok, amelyeket az összehasonlító kutatás fényében bízvást a honfoglalást megelőző időre utalhatunk vissza. Számos rítus, elsősorban olyanok, amelyek a szántással, vetéssel, betakarítással, azaz olyan műveletekkel állnak összefüggésben, amely műveletek nélkül nincs földművelés, a finnugorság hagyományában is kimutathatók. Ezekre alább példákat említek. Tudom, hogy merész lenne bizonyos rítusokat a finnugor együttélés idejéig visszavezetni, azonban a meglepő hasonlóságokon elgondolkozhatunk. Úgy vélem, nem tévedünk, ha olykor arra gondolunk, hogy a finnugor korban ismert egyes rítusok hasonló módon fejlődhettek, alakulhattak, ill. alkalmazkodhattak a szétválás után egymástól függedenül a mezőgazdasági tevékenységek hasonló fejlődési fázisaiban. Ha pedig arra gondolunk, hogy a szántás, vetés és aratás műveletei évezredek alatt alig, illetőleg csak technikai folyamatukban változtak, az idetartozó rítusok ősi rétegéről joggal beszélhetünk. Az alábbiakban néhány agrárrítust, agrárszokást vizsgálunk meg, rámutatva elsősorban az európai hagyománnyal, ül. esetenként távolabbi népekkel való összefüggésekre. A különböző motívumok egymásra rétegződését jól megfigyelhetjük. /. A vetési kenyér. Az idetartozó magyar rítusokkal kapcsolatban meglepő hasonlóságot figyelhetünk meg a finn hagyományban. Úgy gondolom, első példánk bemutatásánál kiindulhatunk a finn anyagból. Ezt követően elsősorban keleti szláv párhuzamokra utalunk. Finnországban széles körben elterjedtek a vetési kenyérrel kapcsolatos rítusok. A vetési kenyér elnevezésére több terminológia ismeretes. Általában kylvö-, kyntö- vagyjouiuieipá'-nak, elszórtan pedig ukon/eipá'-nak nevezik. Közép-Finnország északi területén a vetési kenyeret közvedenül az aratás befejezésekor, az első gabonából sütötték. Az adatok többsége szerint azonban karácsonykor készítették. A karácsonyi ünnepi időszak alatt a kenyér az asztalon volt. Ünnep után a gabonatartó 536 László Gy., 1944. 201. 537 Váczy P., 1958., 291. 538 Geiger P., 1936. 50.