Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
lényegében tehát már az európai agrárkultusz példáihoz fordult. Az ilyen vizsgálat szükségességét, fontosságát a hasonló agrárrítusok, agrárszokások széles körű elterjedése mindenképpen indokolja. Az a kutatás más lapjára tartozik, hogy a vizsgálat során megfelelő következtetésre, eredményre jutunk-e. Moór E. feltevését harminc év után, a közelmúltban Schmidt L. vette bírálat alá. 20 Az európai folklórban széles körben visszhangot keltő mannhardti teóriának a vegetációs démonokról, a gabonával kapcsolatos szellemlényekről kifejezetten az agrárkultusz összefüggésében mind az utóbbi időkig a magyar kutatásra alig volt hatása. Az idetartozó elméletek az európai etnológiai irodalom számos csatornáján eljutottak ugyan, de a recens anyag nem volt elegendő az eredményes vizsgálathoz. Mannhardt W életművéből elsősorban a Szt. Iván-nappal kapcsolatos hagyomány s az ahhoz fűződő teória került előtérbe. Marót K. tanulmányára utalhatunk itt, amelyben nemcsak az idetartozó mannhardü, hanem a frazeri tételek is lecsapódtak és bírálatot kaptak. 21 A vegetációs kultusz egyik problémaköréhez kapcsolódik egy kevésbé ismert munka, amely 1944-ben jelent meg. Sajkás E. egy aratás eleji ógörög népszokás hagyományával foglalkozik és végső elemzésben eljut a magyar párhuzamokig. 22 A tanulmány a szokáselemeket európai összefüggésbe helyezi, az ógörög népszokás párhuzamait az újkori európai néphagyományban keresi és egymással összeveti. Mannhardt W. és Frazer J. G. kutatási szempontjai és eredményei Sajkás E. munkájában nagymértékben helyet kapnak. A vizsgált ógörög népszokás szerint az aratás előtt pharmakost, azaz olyan személyt vezettek végig a helységen, akire minden bajt ráruháztak és a határon túlra űzték. Sajkás E. úgy véli, hogy a pharmakos, amelynek a magyar hagyományban a farsangi szokások egyes alakjai, a kisze stb. felelnek meg, eredetileg a növényzet, a vegetáció szellemét jelenítette meg. így eljutott ahhoz a legfontosabb kérdéshez - a vegetáció démonainak, a gabona szellemlényeinek problémaköréhez —, amely az agrárkultusz kutatásában mindmáig előtérben áll. A második világháborút követő időszakban a mezőgazdasági szokások iránt fokozottabb érdeklődés nyilvánult meg. Elsőként kell kiemelnünk Gunda B. ezen a téren a magyar munkaszokásokkal kapcsolatos, módszerében is teljesen új vizsgálatát. Szakított a kutatás korábbi gyakorlatával, amely a földművelés, általában a gazdálkodás racionális és hiedelmi vonatkozásait külön tárgyalta. A Munka és kultusz a magyar parasztságnál című tanulmányában rámutat arra, hogy a munkát, a gazdálkodási tevékenységet a rítusok, a varázscselekmények együttesen teszik teljessé. Ezek a cselekvések a parasztság hagyományában teljesen egyenértékűek a racionális, a fizikai munkával. Koncepciója tömören így összegeződik: „A munka, a gazdálkodás egy-egy mozzanata csak akkor van befejezve, teljessé téve, ha a hagyományoktól előírt kultikus cselekedeteket is elvégezte a gazdálkodó ember." 23 Gunda B. munkája a gazdasági élet komplex vizsgálatára irányítja a figyelmet. Nemcsak az egyénileg végzett kultikus cselekvések, megfigyelések fontosságát hangsúlyozza, hanem a közösségi, a társas munkák kultikus vonatkozásainak jelentőségét, fontos szerepét is a gazdasági tevékenységek végrehajtásában. A társasmunkák kultikus jellegének vizsgálatához mindmáig alapvető és e tárgykörben, ebben az összefüggésben az első Gunda B. tanulmánya. A racionális munka és a mágia szoros kapcsolatára rámutat Ortutay Gy. is Kis magyar néprajz c. könyvében. Hangsúlyozza, hogy a babonáknak a gazdasági eljárásban éppen olyan fontos szerepük volt e paraszti szemlélet szerint, mint magának a szorosan vett termelési munkamenetnek. 20 Schmidt L., 1963. 55 kk. 21 Marót K., 1939. 254-294. 22 Sajkás E., 1944. 23 Gunda B., 1946. 4.
