Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
A vetéshez szorosan hozzátartoztak a vetési hiedelmek és a jó termést, úgy hitték, a gondosan végrehajtott termékenységi varázs ceremóniáinak is köszönhették. 24 A társasmunkákkal kapcsolatban utalunk néhány tanulmányra, amelyek a munkának a szórakozásban, a hagyományátadásban való jellegét is hangsúlyozzák. Az idetartozó példák többségében a kuldkus vonatkozásoknak nincs szerepük. Szendrey A. és Fél E. tanulmányai jól mutatják azokat a fontos tényezőket, amelyek a népi társadalmon belül a gazdasági élet különböző területein a közösségre, az egyedekre hatnak. A közös munkaalkalmaknak, összejöveteleknek kevésbé ismert funkciói tárulnak fel. Az idetartozó szempontok a részletek további feltárását ösztönzik. 25 Újabban Szabó L. tett kísérletet a probléma összefoglalására, érintve a munka és a kultusz kérdéseit is. 26 A közös munkával, a munkaszervezettel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy annak alapvető jelentősége van a párválasztásban és a hagyományos munkamódok, tudásanyag átadásában. A gazdasági élet szokásainak ebbe az irányba való kutatása kétségkívül fontos eredményt hoz. Kitűnő alapossággal vizsgálta ezt a kérdéskört Vilkuna K. éppen a munkaünnepekkel kapcsolatban, kiemelve azoknak az ezen a téren mutatkozó rendkívül fontos szociális jelentőségét. 27 Ezekre a szempontokra még alkalmunk lesz visszatérni. Mint említettem, a második világháborút követően a magyar folklórban több, alapvetően fontos tanulmány jelent meg a mezőgazdasági szokásokkal kapcsolatban. A búzacsíráztatás rítusa beható vizsgálat alá került Vajda L. kutatásai során. A rítus lényege az, hogy bizonyos alkalmakkor edénybe gabonamagokat ültetnek el, amelyeknek termésjósló, a gabonatermelést mágikusan serkentő szerepük van. A szokásnak számos variánsa ismeretes. Az etnológiai irodalom a rítust általában Adonis-kerit néven tárgyalja. Vajda. L. széles alapokra helyezi a rítus vizsgálatát. A néphagyományban mindmáig ismeretes szokásnak nemcsak horizontálisan adja meg az európai távlatot, hanem mélyen visszanyúl az andk hagyományokig. A gabonatermelés eredetének, keletkezési helyének megállapításával kísérli meg a rítus kialakulását és elterjedését magyarázni. Egy, a magyarságnál is ismert rítusnak az európai agrárkultusz összefüggésében való vizsgálata nálunk elsőként Vajda L. tanulmányában jelentkezik. 28 Az idetartozó elméled kérdésekkel külön fejezetben is foglalkozom. E témához kapcsolódik Dömötör S. munkája a karácsonyi asztal és az Adonis-kert kapcsolatáról, illetve az utóbbinak a karácsonyi, karácsony körüli szokásokban való szerepéről. A tanulmány jelentősége az, hogy a gabonacsíráztatás rítusának széles körű népi gyakorlatára mutat rá. 2y Úgy tűnik, a két tanulmány a gabonacsíráztatás rítusával kapcsolatban lényegében lezárható, megnyugtató eredményt hozott. Egy területről az aratási szokáskör legteljesebb leírását és elemzését Manga J. nyújtotta. Tanulmányában a palócok aratási szokásait, aratási dalait vizsgálja. 30 Rámutat arra, hogy az egykori Osztrák—Magyar Monarchia területén élő népek belső migrációja révén, amely különösen a mezőgazdasági munkák terén erősen jelentkezett, az egymás mellett élő népek kultúrája keveredett, amely különösen jól megfigyelhető az aratási szokásokban. A palóc hagyomány vizsgálatába bevonja a szlovák, a morva és a cseh párhuzamokat. Manga J. munkájában előtérbe kerülnek nemcsak a szokások átadásának, átvételének kérdései, hanem néhány szokásmotívummal kapcsolatban, mint 24 Ortutay Gy, 1958. 101.; L. még Ortutay Gy., 1948. 10 kk. 25 Szendrey A, 1938. 273 kk.; Fé/R, 1948. további irodalommal. 26 S%ibóL,, 1968. 135 kk. 27 Vilkuna K., 1963. 239 kk. 28 Vajda U, 1951. 62 kk. 29 Dömötör S., 1959. 345 kk. 30 Man&iJ.; 1959. 223 kk.
