Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

csak néhány évszázada gyökerezett meg, de funkcionálisan az adott közösségben döntő szerepe volt. így pl. gondoljunk csak a palóc kisze-szokásra. Természetesen az esetek többségében területi etnikusságról, és nem az egész magyar nyelvterületre kiterjedő etnikus specifikumról beszélünk. Mielőtt az agrárrítusokkal kapcsolatos példákra térnénk, utaljunk az agrárkultusz hátterét alkotó, alapját képező magyar földművelésre, annak kialakulására, az anyagi kultúrában e téren mutatkozó kapcsolatokra. Az agrárkultusz nem választható el a földművelési kultúra fejlődési szakaszaitól. Ha a földművelés anyagi kultúrájának kapcsolatait, fejlődését, történetét ismerjük, lényegében magyarázatot kapunk számos folklór jelenségre is. Két fő kérdés köré csoportosulnak az idevágó kutatások: /. A magyarság honfoglalás előtti földművelésének kérdéséhez. 2. A honfoglalás után kialakult földművelési kultúrához. A problémakört számos részkérdés motiválja. Az első kérdés, amelyre feleletet keresünk a magyar agrárkultusz történetiségének kérdésében, a magyar földművelés kialakulásának kezdete. E kérdés körül a kutatók hosszú idő óta vitát folytatnak. A véleményekben a magyar földművelés kialakulását illetően többnyire egy-két évszázadnyi eltérés jelentkezik. Ez önmagában az agrárkultusz tekintetében nem volna lényeges. Azonban a kérdés úgy vetődik fel, hogy a magyarságnak volt-e jelentős földművelése a honfoglalás előtt, vagy csak új hazájában, a honfoglalás után tanulta meg a földművelést. Ez a kérdés azért döntő jelentőségű, mert az agrárkultusz struktúráját is érinti, elsősorban a szláv befolyások tekintetében. Megnyugtató választ azonban az sem nyújt, amikor a kutatók a honfoglalás előtti földművelésről beszélnek, mert a honfoglalás előtti időszakban a földművelést a magyarok szolgáinak feladatkörébe utalják. Lássuk a kérdést közelebbről. A honfoglalás előtti földművelést a nomád állattenyésztés problémáival együtt vizsgálták a kutatók. Az első legfontosabb kérdés, folytathatott-e a magyarság földművelést, ha nomád pásztornép volt. A nomadizálás és a földművelés egymást kizárják, ill. csak nagyon csekély mértékben kapcsolódhatnak össze. A kutatók általában hangsúlyozzák: a honfoglalás előtt a magyarság már folytatott földművelést. A földművelésnek némi emléke már a finnugor korból fennmaradt.

507 Ennek azonban nyilvánvalóan nem volt olyan jelentősége, amely a rítusokat, hiedelmeket a magyar recens anyaggal összefüggésben lényegesen érintené. Számunkra ebben a tekintetben közvedenül a honfoglalás előtti és a honfoglalást követő időszak a lényeges. Mint említettem, a honfoglalást megelőző periódusban a földművelés behatóbb ismeretét a kutatók többsége feltételezi. Erősen tartotta azonban magát az a vélemény, amely szerint a magyarok nem folytattak földművelést, mivel nomadizáltak. Cs. Sebestyén K. írja, hogy a magyarság a dél-oroszországi hazában tökéletes nomád pásztoréletet élt és csak legfeljebb olyan mértékben foglalkozott a földműveléssel, amilyen mértékben általában a nomád pásztornépek foglalkoztak. Véleménye szerint, amikor egy nomád pásztornép áttér a földművelésre, akkor nem vándorol többé. Szerinte a nomád magyarok földművelése téli szálláshelyeikre korlátozódott, amelyet rabszolgák által végeztettek s lényegében kisegítő, kiegészítő mellékgazdálkodás volt. A földművelő munka végzését olyannyira a magyarok szolgái feladatkörébe utalja, hogy szerinte a magyarok még a honfoglalás után sem művelték a földet. A szántást, vetést egyrészt a magukkal hozott rabszolgákkal végeztették, másrészt az új hazában meghódított népekkel.

508 507 A finnugor kor földművelésével kapcsolatban különböző vélemények alakultak ki. E kérdéshez összefoglalóan 1. Hajdú R, 1962. 70 kk. Hajdú P. lehetségesnek tartja, hogy a finnugor kor vége felé a kapás-földművelés kezdeti formái ismeretesek voltak elődeinknél, 72. 508 Cs. Sebestyén K., 1939. 69., 74.