Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Györffy I. is azon a véleményen van, hogy bár a honfoglaló magyarság ismerte és gyakorolta is a földművelést, de leginkább a meghódított népekkel végeztette a földművelő munkát.

509 Ha teljességgel bizonyítható volna, hogy a magyarok csak a szolganépeikkel műveltették a földet, az agrárkultusszal kapcsolatban döntő megállapítást tehetnénk az időbeliség és az eredet tekintetében. A honfoglalás előtti földművelés kérdése azonban egyáltalában nem oldható meg a szolganépekre való hivatkozással. A kutatók gyakran óvakodnak attól, hogy a magyarság honfoglalás előtti földművelésére határozott nemmel válaszoljanak. Kring M. hangsúlyozza, hogy a magyarság a honfoglalás előtt minden kétséget kizáróan ismerte a földművelést, de nehéz megállapítani, hogy a föld megmunkálásából mennyire vette ki a részét és mennyit bízott szolganépeire.

510 Deér J. szintén hasonló véleményen van, amikor arra utal, hogy a magyarok bár nem folytattak intenzív földművelést, a termelésük nem szorítkozott csupán a nomádok igénytelen növényi táplálékának, a kölesnek a megszerzésére, hanem kiterjedt a szemtermelés egész körére, és az ezekkel kapcsolatos munkák végzését nem csak az idegen szolganépeknek kell tulajdonítani.

511 Mindazt tényként fogadhatjuk el, hogy a magyarság a honfoglalás előtt Dél-Oroszországban, a dél-orosz steppen mint állattenyésztő és mint földművelő jelenik meg. Gazdasági berendezkedésében az állattenyésztésen van ugyan a hangsúly, amely azonban egyáltalában nem zárja ki a földművelés bizonyos fokát vagy formáját.

512 Ebben a kérdésben különösen fontos eredményre jutott Váczy P. és Bartha A.

513 Váczy P. abból a kérdésből indul ki, hogy a magyarok a honfoglalást megelőző időben milyen területen, milyen ún. steppei zónában éltek, a száraz steppei zóna vagy a ligetes, erdős steppei zóna volt-e a lakóhelyük, legeltetési területük? A száraz steppei zónát a magyarok következetesen elkerülték.

514 Ebben az Övezetben a nomád pásztorok nem művelik a földet, hanem műveltetik, mert a művelhető földtől állataikkal messzire kell a legelőre elvándorolni. Akik a földműveléssel foglalkoznak, kikapcsolódnak a legeltető pásztorkodásból. Ezek többnyire nők, öregek, valamint szolgák. A száraz steppei nomádok szívesen hárították a földművelést az általuk leigázott földművelőkre. A ligetes, erdős steppei zónában azonban a legeltetési körzet mindössze 20-50 km-re tehető. A földművelés a pásztorkodással ebben a zónában összeegyeztethető. A magyarok ebben a zónában, övezetben éltek.

515 Váczy P. kifejti, hogy „a magyarok a legeltető pásztorkodást össze tudták kötni a növények termesztésével és ez oly mértékben sikerült nekik, hogy feltűnt a kereskedő araboknak. Ezzel túllépték a földművelésnek azt a méretét és azt a jellegét, amely még a száraz pusztai népeknél is szokásos volt. Vízben bő, fás legelőik az erdős steppe övezetében lehetővé tették számukra, hogy szilaj pásztorok és jó földművelők legyenek egy személyben. Olyan nomádok voltak, akik ugyan egész éven át legeltetnek, azonban vándorlásuk körzete nem ér messzire. Egy ideig az új hazában, a Duna-Tisza mentén is folytatták az egész éven át tartó legeltető pásztorkodást. A földművelés azonban mindinkább előretört és a téli szállás egyre nyert fontosságában."

516 Váczy P tehát arra a megállapításra jut, hogy a magyarok a honfoglalás előtt nomádok voltak ugyan, akik azonban egész évben olyan területen legeltettek, ahol nem kellett messzire menni, 509 Györffy l, 1942. 148-149. 510 KringM., é. n., I. 218-219. 511 Deér]., 1943. 145. 512 Gunda B., 1943. 215., 220-221. 513 Az őstörténeti kérdések fejtegetésénél csak a legfontosabb irodalomra utalok. Váczy P. és Bartha A. kutatásai tárgyunkkal kapcsolatban összefoglalóan nyújtják a legszükségesebb adatokat és szempontokat. 514 Erre utal már Deér]., 1943. 143. 515 Vacy P., 19

58. 295-296. 516 Váczy P, 1958. 303-304.