Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

arra, hogy a néphit ősi vonásait abban a hagyományrétegben kell keresnünk, ahová az egyház, a keresztény liturgia kevésbé hatolt be.

501 Mivel ennek a rétegnek a megállapítása számos problémát vet fel, a kutatók nyilvánvalóan a magyarság honfoglalása után kialakult hiedelmekre, szokásokra, azok átvételére, eredetére fordították figyelmüket. A vizsgálat gyakran abban a gondolatban gyökerezik, hogy ha valamelyik környező népnél vagy népeknél a magyarral azonos szokást vagy hiedelmet találunk, föltédenül átvételről kell beszélnünk. Az átvételt azonban többnyire formálisnak kell nyilvánítanunk, mivel „a magyarság gyakran csak a rítust, a varázscselekményt vette át", „a cselekménysor azonos, a hozzáfűződő képzetek azonban hazánkban alig vagy egyáltalán nem jelentkeznek".

502 Ezek a kérdések mélyreható elemzést igényelnek, hiszen egy rítus átvétele lényegében a mögötte rejlő hiedelem, képzet átvételét is jelend. Az viszont tény, és valójában a kérdésnek a másik oldala, hogy az átvett rítusok, szokások szinte már az átvétel pillanatában valamelyest megváltoznak és sajátságosan alakulhatnak. Az idevonatkozó problémákról más fejezetben már szóltunk. Az összehasonlító kutatással kapcsolatban föltédenül utalnunk kell néhány fontosabb megállapításra és eredményre. Az összehasonlító vizsgálatról Propp V. J. azt írja, hogy az a tanulmányozás technikai módja és nem kutatási módszer. Zsirmunszkij V. M.-t idézi, aki ezzel kapcsolatban a következőket mondja: „Az összehasonlítás, azaz a hasonlóságok és eltérések megállapítása a történeti jelenségek között és ezek történeti magyarázata önmagában még nem tudományos módszer a tulajdonképpeni értelemben, hanem csupán metodika, de lényegében olyan metodika, amely a történettudományok terén végzett mindenféle kutatásnál szükséges." Ehhez hozzáfűzi Propp V. J., hogy a hasonlóság nem minden esetben kölcsönzés eredménye, hanem igen gyakran történelmi törvényszerűség a hasonlóságnak, az azonosságnak az oka. Ezért a törvényszerűségeket kell megkeresni, hogy megfelelő következtetést vonhassunk le.

503 A fentiekben már említettem az összehasonlító vizsgálat nyomán még nyitva maradó, feleletre váró kérdéseket. Kétségtelen tény, hogy az összehasonlítással az elterjedési vonalak kitűnően megvonhatok, de a történelmi korok mélységében, funkcionális összefüggések stb. tekintetében kevésbé kapunk megnyugtató eredményt. Ez azonban nem jelenti kizárólagosan azt, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok a kultúra egész területén nem alkalmazhatók az évszázadokkal korábbi kulturális szint, valamint a fejlődési stádiumok megállapításában. Az ilyen jellegű kutatás eredményességére kitűnő példával szolgálnak Diószegi V.-nak a magyar sámánhittel, a honfoglaló magyar nép hitvilágával kapcsolatos összehasonlító elemzésen alapuló vizsgálatai. Az elvi összefüggésekre föltétlenül utalunk, mivel a magyar agrárkultusz vizsgálata során hasonló problémákra, ill. azonos alapvető kérdésekre keressük a választ. Amikor a magyar agrárrítusok ősi elemeit próbáljuk megragadni, természetes, hogy a magyarság földművelésének kezdetéig nyúlunk vissza. A földművelés kialakulása, illetőleg térhódítása, mint arról alább részletesen szólunk, hozzávetőlegesen a honfoglalást megelőző, ill. követő korszakokban történt. Indokolt, hogy ilyen összefüggésben a honfoglalás kori agrárrítusok rétegéről beszéljünk és megkíséreljünk bizonyos következtetést levonni azok jellegére vonatkozóan. Mielőtt erre térnénk, lássuk a Diószegi V. által a honfoglalás kori hiedelmek egy rétegével, a sámánhittel kapcsolatban alkalmazott módszert. Diószegi V. abból az alapvető tényből indul ki, hogy valamilyen hitvilága a magyarságnak a kereszténység felvétele előtt, a honfoglalást megelőző korban is volt. Ezt a sámánhitben jelöli meg. A sámánhit a honfoglalást követően lényegében széthullott. A kutatás feladata, hogy a néphagyomány különböző területein, műfajaiban megmaradt hiedelmeket, a sámánhitre mutató emlékeket 501 Dömötör T., 1964b. 191. 502 Dömötör T., 1964a. 24 .1.; 1964b. 194. 503 Propp V. ]., 1963b. 58.