Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
külön csoportja alakul ki, a summásság. A summásságról részletező tanulmányt közölt legutóbb Sárközi Z. 455 E kérdéskörre természetszerűleg szükségtelen lenne kitérnem. A migráció tényei ebben a tekintetben közismertek. Helyszíni gyűjtések nyomán bőséges anyag került felszínre a summásság munkavállalásait illetően. Tanulságos idéznünk Veres Pétert, aki az alföldi parasztember szemével tekinti a summásokat: „Az alföldi munkások, mint versenytársakat és sztrájktörőket, és részben, mint munkában és erkölcsben alacsonyabb rendű parasztréteget kezelik, le is nézik, sőt sajátos alföldi logikával nem magyarnak minősítik őket." 456 A vándormunkások és a helybeli parasztok közötti kapcsolatra jól rávilágít ez az idézet. Az e körbe tartozó adatokkal a hagyomány átadásával, átvételével kapcsolatban foglalkozom. Azonban mielőtt erre a kérdésre térnék, utalok a magyar mezőgazdasági munkások nem magyar, hanem idegen, más nyelvterületen való munkavállalásaira, exmigrációira. A magyar mezőgazdasági munkások külföldre való vándorlásával legutóbb Sárközi Z. foglalkozott. Bennünket lényegében önmagában az a tény érdekel, hogy magyar mezőgazdasági munkások a magyar nyelvterülettől távolabbi, ill. szomszédos országba, népek közé elmentek időszaki munkára. Nagyobb számú mezőgazdasági munkásság elsősorban Németországba ment. Az 1913—1914. évben Németországban több mint ötezer vándormunkás dolgozott. Kisebb számú vándormunkásról már korábban is vannak adatok. így pl. 1908-ban Elő-Pomerániában, Grimmen körzet egyik nagybirtokán magyarországi vándormunkások dolgoztak. Ausztriába Vas megyéből mentek munkavállalásra. Horvát-Szlavóniába is mentek idénymunkások és onnan is jöttek Magyarországra. 457 Természetesen ma már nehezen lenne megállapítható, hogy a külföldön magyarnak nevezett vándormunkások valóban mind magyarok voltak-e. Valószínűleg lehetett ezek között az egykori Magyarország területén élő, származásában idegen, szlovák, ruszin vándormunkás is. Ez azonban a kérdés lényegét nem érinti. Sőt, az a tény, hogy a Magyarország területén élő idegen ajkú lakosság köréből a mezőgazdasági vándormunkások nem csak Magyarország belseje, az Alföld felé irányultak, hanem más, idegen területre, Csehországba, Németországba, Ausztriába stb. jó háttérül szolgál a mezőgazdasági hagyomány alakulásának, terjedésének kérdéseihez. A munkaerő migrációjával kapcsolatban természetszerűleg vetődik fel a mezőgazdasági szokások migrációjának a kérdése. Ez a probléma lényegében a vándorlási teória körébe tartozik. Amíg ott azonban a rítusok, szokások vándorlását elsősorban teoretikusan állapították meg, illetőleg az elméletet a kultúrnövények, mezőgazdasági eszközök elterjedésével hozták összefüggésbe, ebben az esetben az ember, a szokásokat, hiedelmeket gyakorló személy áll a hagyomány vándorlásának hátterében. Az idetartozó problémák vizsgálata lényegében egybeesik a hagyomány átadásának, átvételének elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A szokások, hiedelmek egyik néptől a másikhoz való átkerülésének kérdéseivel egy korábbi tanulmányomban már foglalkoztam. 458 Az átadás, átvétel kérdéseit egy szokásegyüttes adataira vonatkozóan legutóbb Pócs E. érintette. 459 Ezek a kérdések előtérben állanak Dömötör T. szokásokkal kapcsolatos munkáiban is. 460 A magyar agrárhagyomány szokásai, hiedelmei oly nagymértékben hasonlítanak, megegyeznek a közép-európai népek, sőt távolabbi népek mezőgazdasági hagyományaival, hogy az egymástól való kölcsönzés ténye egyáltalában nem kétséges. Jelen esetben az átvétel kérdéseit a mezőgazdasági vándormunkások szerepén át vizsgáljuk. Mint azt láttuk, a vándormunkások jelentékeny része 455 Sárközi Z., 1965. 321 kk.; 1. még Erdei E, é. n. 144 kk. 456 Veres P, 1944. 25-26. 457 Az adatokat 1. Sárközi Z., 1965. 373 kk.; L. ott további példákat és irodalmat. 458 Ujváry Z., 1961a. 5-85. 459 Pócs É., 1965. 460 Dömötör T., 1964a., 1964b.