Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
jelentek a magyar gazdák földjein, hogy a nyári idényre munkát vállaljanak. 443 A beregi magyarokhoz csépelni Galíciából is mentek a „pojákok". 444 A Nyírségbe szlovák aratók jártak már a múlt század közepén, mint arra egy korabeli leírás utal: „Nem tudom, a Nyírség termékenységét, vagy keleti fajú lakosainak munkátlanságát bizonyítja-e ama körülmény, hogy itt a felföldi tótok aratnak, az alföldi magyarok nyomtatnak, a nyírségi nemesek pedig csak nézik." 445 Az idézetből kitűnik, hogy a Nyírségben a nyomtatást magyarok végezték. A szlovákok elsősorban az aratásban vettek részt. Adatok vannak azonban arra is, hogy uradalmakban mint pl. a cisztercita rend Fejér megyei birtokán, az előszállási uradalomban 1814-ben és 1815-ben a szlovák vándormunkásokat szénakaszálásra, boglyázásra, a búzavetés gyomtalanítására alkalmazták. 446 A XIX. század első felétől igen élénknek, elevennek tekinthető a szlovákok mozgása az alföldi területek irányába. A szlovák vándormunkások vállalkozására jól rámutatnak az egykorú leírások: „Megindulásuk többnyire Péter Pál napja. Ez idő tájban hemzseg soraiktól az országút, dalaiktól visszhangzik Zsitva-melléke. Nem egyszer dudaszó, s hegedű mellett nyitnak be a magyar helységekbe." 447 A gazda és az aratók közötti kapcsolatot szépen illusztrálja a következő adat: „Az aratógazda pünkösd előtt le szokott gyalogolni a vetéseket megnézendő, ekkor hoz 4—5 font túrót ajándékba, miért viszont néhány garast kap, tartást s pálinkát, amennyi csak belefér." 448 Utalások vannak arra, hogy egy-egy szlovák vándormunkás csoport vezetője már korán tavasszal megkötötte a szerződést az uradalommal. 449 A szlovák vándormunkások vállalkozásai magyar területeken az első világháborúig jól megfigyelhetők. Idevonatkozóan bőséges példák vannak a recens gyűjtésekben is. Míg a szlovákok szinte az egész országot bevándorolták, a vendek, horvátok a lakóhelyükhöz közelebbi megyékben vállaltak munkát, így elsősorban Zalában, Vasban és Somogyban. 450 Figyelemre méltó viszont, hogy csehországi aratók Veszprémig, Kőszegig elvándoroltak. 451 Van adat német telepesek munkavállalására is. A Pozsony megyei bazini uradalom német lakói a Csallóközbe és a Mátyusföldre vándoroltak aratási és cséplési munkavállalás céljából. 452 Az idegen ajkúak áramlása mellett igen jelentős volt a magyar mezőgazdasági munkásság belső, magyar területen való mozgása is. A magyar vándormunkások esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb arányban a peremterületekről rajzanak ki nyári idénymunkára, illetőleg azokból a mezőgazdasági településekből, ahol kialakult bizonyos agrármunkás felesleg. A nagy uradalmak, földbirtokok függetlenül attól, hogy az ország melyik pontján voltak, általában igényelték a nyári idénymunkásokat. Az 1848-at megelőző években már nagy arányú időszaki munkásvándorlásról beszélhetünk. Az 1828-as jobbágyösszeírásból kitűnik, hogy pl. Borsod felvidékéről a lakosság szegényebb rétege évről évre levonult az alföldi részekre kaszálásra, aratásra, cséplésre. 453 Ugyancsak 1848 előtt a Somogy megyei nagybirtokokra még a Balaton északi partjáról, vagy Szekszárd vidékéről is indultak aratóbandák. 454 Később, a múlt század második felében, e század első évtizedeiben különösen jelentősnek mondható a mezőgazdasági munkásság belső migrációja. A vándormunkások 443 Gunda B., 1940. 170-174.; Gunda B., 1949. 14-15.; Gunda B., 1942. 218.; Barabás]., 1963. 119.; Nagyváthy ]., 1791. II. 155. Idézi Sárközi Z., 1965. 328.; Kosa L., 1967. 33 kk.; S Z imonyenko I. F, 1948. 69.; Sirác^ky}., 1966. 444 Gunda B., 1942. 219. 445 B, Szabó F, 1845. 1334. 446 Sárközi Z., 1965. 328. 447 Huszár Gy., 1863. 286. 448 Falusi Gazda, 1859. 286. 449 Szabad Gy, 1957. 79 kk. 450 Gunda B., 1942. 218.; Sárközi Z., 1965. 325, 327. 451 Sárközi Z., 1965. 329, 353. 452 Sárközi Z., 1965. 329. 453 Kovacsics]., 1957. 24. 454 Takács F., 1962. 67.
