Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

maga művelte földjét, ill. alkalmanként fogadott bérmunkást, voltak azonban ebben a kategóriában olyanok is, akik alkalmilag maguk vállaltak bérmunkát. A kisparasztok teljesen maguk, családjukkal művelték földjüket. A szegényparasztok pedig a kevés földjük mellett rendszeresen vállaltak bérmunkát.

411 A parasztság tagoltsága az elmúlt száz évben a hagyományokban is bizonyos bomlást, átalakulást, változást eredményezett. Változás következett be a mezőgazdasági termelőeszközökben, a termelési módokban. Bizonyos mértékű gépesítést a legszegényebb paraszt sem kerülhetett el. Nyilvánvalóan lassúbb folyamattal kell számolnunk az eszközváltás terén a kisebb paraszd földeken, mint a nagy gazdaságokban. Ez a hagyomány változására is fényt vet. A tradíció, a szokások változása is sokkal lassúbb volt azokban a paraszd gazdaságokban, ahol a termelési módszerek, a termelési technika csupán csekély mértékben változott. A változás folyamatára természetesen nem csupán a termelési mód és a technika hatott döntően, hanem a parasztság szemléletének alakulása is. A szemlélet, a gondolkodás, azt is mondhatjuk, a tudás alakulása azonban lényegesen lassúbb volt a technikai fejlődésnél. így a mezőgazdasági szokások, hiedelmek tekintetében a változás sokrétű folyamataival kell számolnunk. Mindenekelőtt lássuk a gépek alkalmazásával együttjáró változások lehetőségét. A vetést a vetőgép bevezetéséig kézzel végezték. A vetőgép elterjedése viszonylag lassú volt. Elsősorban a tehetősebb gazdák alkalmazták. Gyakran több kisparaszt vásárolt közös használatra egy vetőgépet. A kézzel való vetés azonban mind az utóbbi időkig megmaradt azokon a helyeken is, ahol a vetőgép már általános volt. Bizonyos terményt kézzel vetettek, gyakran kultikus cselekedetek miatt. Mivel a vetőgép nem szorította ki teljesen a kézi vetést, hanem mindkettőt egymás mellett gyakorolták, a vetés szokásait, hiedelmeit a változás lassúbb folyamata érintette. Természetesen a géppel való vetés jó néhány szokást kiszorított. Eltüntette a vetőabrosszal kapcsolatos szokásokat, kultikus cselekvéseket, így pl. azt, hogy a karácsonyi abroszt használták a vetésnél. Vetés után a vetőabroszt a háztetőre dobták, s három napig ott hagyták.

412 A vetőabrosz megszűnésével a hozzá fűződő szokások is megszűntek. A vetés egyes hiedelmei azonban a gépi vetésben is megmaradtak, így pl. a vetés megkezdésekor levették a kalapot, egy-két fordulót szótlanul vetettek, a vetést végző ember magot vett a szájába, hogy a kártékony madaraktól védve legyen a föld stb.

413 A vetés esetében tehát a gépi váltás a hagyománynak csak egy részét érintette ténylegesen. Számos cselekmény a gép használata mellett megmaradt. Ezt különösen megkönnyítette az, hogy a gépi vetéssel párhuzamosan még a kézi vetés is élt. Sok esetben a szokások eltűnésének, átalakulásának folyamatát alig, vagy egyáltalában nem lehet megfigyelni. Ott, ahol egy vetőgépet többen használtak, a sürgős vetési időszakban egymásra vártak, a vetést tiltó napokat, napszakot, holdállást stb. már aligha vették figyelembe. Ahol ilyen hagyomány volt, racionális okok miatt nyilvánvalóan háttérbe szorult. Amikor változásról beszélünk, valamihez viszonyítunk. Elsősorban a hagyomány korábbi állapotához. Valójában egy olyan állapothoz, amely ugyancsak valamely változás folyamata nyomán állott elő. Hiszen nyilvánvalóan bizonyos időpontokban alakultak ki a vetéssel kapcsolatos szokások is, amely szokások és hiedelmek tovább adaptálódtak a fejlődés, a változás bizonyos időszakában a mezőgazdaságban meghonosított újabb terményekre. A fentebb említett hiedelem, amely szerint a kártevők stb. ellen úgy kell védekezni, hogy a vetőember három gabonaszemet vesz a szájába és némán vet, vonatkozik a kukorica, a köles, a kender stb. elvetésére is.

414 Nyilvánvaló, hogy a hiedelem akkor adaptálódott, amikor az új terményt termeszteni kezdték. A kukoricával kapcsolatban 411 Szabói, 1965. 13. 412 Berze Nagy}., 1940. III. 176. 413 Berze NagyJ., 1940. III. 175-176. 4U Berze Nagy J., 1940. III. 174-175.