Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

utal erre Balassa I.

415 Továbbá, a változásvizsgálatnál tudatában kell lennünk annak, hogy az esetek többségében a változást egy feltételezett korábbi állapotnak megfelelően állapítjuk meg. Ugyanis többnyire teljes pontossággal csak azt tudjuk, hogy a szokás, hiedelem milyen volt akkor, amikor megfigyeltük. Különösen a szokásokkal kapcsolatban a korábbi állapotot csak kikövetkeztetjük. Elsősorban vonatkozik ez arra az esetre, amikor a változásvizsgálatot nem recens anyag nyomán végezzük. Ha egy közösségből valamely szokással, rítussal kapcsolatban korábbi adattal, megfigyeléssel nem rendelkezünk, egy másik közösség esetleg korábban megfigyelt szokásához, rítusához viszonyítunk. Az esetek többségében ez nem célravezető eljárás. Elsősorban azért nem, mert nem tudhatjuk, hogy az a variáns, amihez viszonyítunk, megvolt-e az általunk vizsgált helyen egy bizonyos korban. Lehetséges, hogy egyáltalában nem volt ismeretes, ill. nem egyenes fejlődés következtében jött létre, nem esett át formai és funkcionális változáson, hanem éppen a megfigyelt formában és funkcióban vették át idegen hagyományból stb. Természetesen akkor, amikor a hagyomány változásának vizsgálatát végezzük a népi kultúra egészére kiterjesztve, nagy összefüggésben a változás folyamatai megragadhatók. Sok példából kialakul a helyes következtetés, még akkor is, ha egyes adatok előzményeit nem látjuk teljesen világosan. Nem hagyható figyelmen kívül a munkagépek, az új technika alkalmazásával előálló pszichikai szituáció. A pszichikai magatartás ebben az esetben vonatkozik egyrészről a gép bevezetésével létrejött helyzetre, idegenkedésre, gyakran dltakozásra, másrészt arra a vacuumra, amely a hagyomány meglazulása nyomán alakult ki. Azaz, a tradíció meglazult abban a szokáskörben, hiedelemkörben, amelyben a gépek a különböző kézi munkákat, munkafolyamatokat felváltották, átalakították. Ebből következően a rítusok, mágikus cselekvések egy része hirtelen megszűnt, eltűnni kényszerült s így nem csupán az új munkatechnikában jelentkezett a döntő változás, hanem a szokástradícióban is. Ez pedig mindenképpen magával hozta az új helyzethez való pszichikai igazodást, áttranszponálást. Gondoljunk csak pl. a sarló—kasza váltásra, amely nem csupán a munkatechnikában jelentett változást, hanem a munkát végzők személyében is. Az aratásban a sarlóról a kaszára való áttérés a racionálisnak ítélt és a pszichikai tényezők miatt nehezen ment. A múlt század közepén, a század második felében a sarlós és a kaszás aratás harcban állott egymással.

416 A Nógrád megyei nagybirtokokon a múlt század ötvenes éveiben már csak szórványosan arattak sarlóval. A zsúpnak használt rozson kívül mindenféle gabonát kaszával vágtak le és lovakkal nyomtattak el. A parasztok körében azonban a sarlóval való aratás erősen tartotta magát. A Nyírségben a sarlóval való aratás egészen az első világháborúig elhúzódott.

417 Az átváltás, ha lassan történt is, mégis megtörtént és a kaszával való aratás általánossá vált. A kérdés jogosan vetődik fel, hogy a kaszával kapcsolatban kialakultak-e kultikus vagy más jellegű szokások? A sarlóval kapcsolatos rítusok adaptálódtak-e a kaszára? Schmidt L. utalt a sarló áldozati szerszámként való alkalmazására. A hagyomány régebbi rétegéből vannak példák arra, hogy az aratás befejezésekor a sarlót az áldozati állatra dobták, ill. azzal megölték. Az áldozati rítus megszűnésével a sarlót az utolsó kévére dobták, ill. abba belevágták.

418 A sarló háttérbe szorulásával ez a szokás is természetszerűleg elmaradt. Vannak azonban arra példák, hogy az áldozati állatnak számító kakast aratás végén kaszával ölték meg.

419 Schmidt L. szerint nem lehet kétséges az, hogy a szerszámok, tekintet nélkül arra, hogy milyen idősek kultúrtörténeti szempontból, felvehetnek kultikus vonásokat. Ott tehát, ahol a rítus megkívánta, a kasza átvette a sarló kultikus szerepét. Erre 415 Balassa l, 1960. 147 kk. 416 Varga Gy., 1965. 282. 417 Balogh h, 1965a. I. 369. 418 Schmidt L., 1952. 42.; Ujváry Z, 1964. 146. 419 Ujváry Z., 1964. 142 kk.