Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
A változásvizsgálatot nagymértékben megnehezíti az, hogy a szokás fogalma alá a legkülönbözőbb jelenségek tartoznak. A rendkívül heterogén szokásanyag — amelyben látszólag logikai összefüggés nem mutatkozik -, az emberi közösségek életében fonódik össze. Természetszerű tehát, hogy ha a szokások az emberrel, a társadalommal kapcsolódnak egybe, az ember és az emberek által létrejött közösségek életét vizsgáljuk ahhoz, hogy a szokások változásait felfedhessük, megérthessük. Fentebb már utaltam Geiger P.-nak a szokás életére vonatkozó megállapítására. O a szokások változásának folyamatában két erő működését látja: anyagit és szellemit, azaz olyan változást, amely a szokás hordozóinak egyrészről anyagi, másrészről a szellemi kultúrájában következik be. Az anyagi változás elsősorban a mezőgazdasági életben mutatkozik. Pl. ahol eltűnt a gabonatermelés vagy megszűnt a szőlőtermelés, kihaltak az arató- és a szüreti szokások is, ill. a gépesítéssel számos szokás tűnt el, alakult át. 407 Ugyanő rámutat arra, hogy a XIX. sz. második felétől kezdődően a parasztság átalakult, s mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben a régi formák megszűntek. így pl. a régi faluközösség alapja a háromnyomásos gazdálkodás volt, amely együtt járt a vetési kényszerrel és a közös földhasználattal. Ennek nyomán közös munkák voltak, közös aratás, közös aratóünnep és mulatság. Amikor azonban a közös földtulajdonokat szétosztották s a mezőgazdaságot racionalizálták, előállott a konkurencia, amely az embereket mindinkább a versenyre késztette, a mezőgazdasági élettel összefüggésben álló szokások pedig egyre sorvadtak, csökkentek. Ehhez a gépek alkalmazása még inkább hozzájárult. És ha még hozzávesszük azt, hogy a múlt század közepétől a racionális gazdálkodásra tanítják a parasztságot, a szokások hiedelmi alapja, háttere mindenképpen megbomlott, fokozatosan átalakult vagy teljesen eltűnt. 408 A magyar parasztság a jobbágyfelszabadítás után erősen differenciálódott. A változás folyamata mind az anyagi, mind a szellemi kultúrában nagymértékben megindult. A vagyoni különbségek miatt a magyar parasztságot a tőkés termelés időszakában egyáltalában nem lehetett egységesnek nevezni. A parasztságon belül a különböző rétegek kialakulására már a középkortól kezdve vannak adatok. Ezekre a kérdésekre újabban a történettudomány kutatói részletező vizsgálat nyomán rámutattak. A szokások, a hagyomány vizsgálatakor egyáltalában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a parasztság gazdasági, társadalmi átalakulásának tényezőit. Szabó I. hangsúlyozza, hogy különbséget kell tennünk a jobbágyság és a parasztság között. A jobbágyság kategóriájába a jobbágyfelszabadítás előtt nemcsak a mezőgazdasági munkások tartoztak, hanem a különböző iparosok, kereskedők stb., mindazok, akik a földesúri hatalom alatt éltek. 409 A jobbágyfelszabadítás után a már korábban is ismert paraszt fogalommal jelölték azt a népességet, amely kizárólag mezőgazdasági munkával foglalkozott. Ugyanakkor azonban a parasztság kategóriájába kerültek azok is, akik korábban nem tartoztak a jobbágyparasztság közé, hanem nemesi joguknál fogva, többnyire csekély földjüket maguk művelték s alig vagy egyáltalában nem különböztek a többi paraszttól. 410 A rétegződés igen jelentős lett a kapitalizmus korában. A parasztságot általában három kategóriába sorolják: a nagyparasztság, középparasztság és a szegényparasztság kategóriájába. Azonban további csoportok is megállapíthatók. Az utóbbi kettő között, a szegényparasztság felső fokán állanak a kisparasztok. További jelentős réteget pedig a föld nélküli mezőgazdasági munkásság képviselte. A nagyparasztság ismertetőjele - mint ahogy arra összefoglalóan Szabó I. rámutat -, az, hogy a földbirtokokat vagy a bérletüket bérmunkásokkal műveltetik. A középparasztság többnyire 407 Geiger P., 1936. 33. 408 Geiger P., 1936. 198-199. 409 Szabói., 1965. 7. 410 S Z aból, 1965. 7.
