Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Ezeknél a szokásoknál a szokás aktív résztvevőinek elnevezésére helyesebb a szokást kezdeményezők fogalma. Az idetartozó szokások nagymértékben függnek a kezdeményezőktől, a másik fél részvételét ők idézik elő. Az ilyen kettős szerepű szokások viszont a legnagyobb mérvű változásnak vannak kitéve, hiszen a szokásra már belülről is két irányból hatnak a mozgató erők. A szokás funkciójának vizsgálata mellett nem hanyagolható el a forma változása. A forma változásainak okaira az esetek többségében nehezebb a választ megtalálnunk. A funkció megváltozásának oka többnyire egyértelmű; a szokás megváltozott funkciójából az előidéző okokra is tudunk következtetni. A formánál azonban a változás igen gyakran nem értelemszerű, kevésbé állapítható meg anyagi vagy szellemi áramlat hatása. Előbb a funkcióváltozás okát kell megkeresnünk, a forma változására abban már némileg fényt kapunk. Általában ugyanazon forma a szokás több funkcióváltozásán át megőrződik, ugyanaz marad. A kutatók sokat vitatkoztak már pl. a karácsonyi szalma funkciójáról. A szokás formája csupán annyi, hogy karácsony este a lakószobában, ill. a szoba egy meghatározott részén szalmát hintenek le. Ereded funkciójára vonatkozóan eltérőek a vélemények. Egyesek szerint ez a szokás még arra az időre nyúlik vissza, amikor az emberek és az állatok ugyanazon fedél alatt laktak.

402 Más vélemény szerint a karácsonyi szalma praktikus célt szolgált. A lakóházak régen szerényen voltak berendezve, hidegek és huzatosak voltak és így célszerű okokból hintették le a padlót.

403 Természetesen sem egyik, sem másik magyarázat az utóbbi évszázad óta nem érvényesíthető. Az emberek a szalma lehintését Jézussal hozzák összefüggésbe, aki szalmán született, és karácsonykor őrá emlékeznek. A szalmának mágikus erőt tulajdonítanak, a jó termés érdekében a gyümölcsfára kötözik, a termékenység előidézésére a tyúkólba helyezik stb. A funkcióban tehát változások mutatkoznak, ahhoz viszonyítva azonban a formában lényeges változás alig látszik, legfeljebb csak annyi, hogy a szoba teljes lehintése helyett egy kisebb szalmacsomót helyeznek az asztal alá. Ugyanazon szokásban a funkciók halmozódását is megfigyelhetjük. Pl. karácsony este hagyományosan halat készítenek vacsorára. A hal pikkelyét kendőbe csavarva az ágypárna alá helyezik. Az a hiedelem, hogy ily módon szerencsét idéznek elő, a következő évben sok pénzük lesz (Tiszakécske).

404 A hal böjti eledel. A karácsonyi böjt egyházi rendeleten alapul.

403 A rendelet nyomán a halétel karácsonykor hagyományossá, szokássá vált. Ehhez azonban - nyilvánvalóan nem a rendelkezéssel egy időben — a pénzre való varázsló eljárás kapcsolódott. A szokásban változás csak annyiban történt, amennyiben a hal nemcsak a böjti táplálkozás elsődleges funkcióját tölti be, hanem előidézőjévé vált egy újabb szokásnak, hiedelemnek. Valójában tehát nem a szokás változott meg, csak ahhoz újabb motívum kapcsolódott. Változásról azonban mégis beszélhetünk, mert most már a két motívum együttesen jelenti a szokást. A nehezebben megoldható feladatok közé tartozik annak a megállapítása, hogy a szokások életében sokszor az ilyen alig észrevehető változás, kapcsolódás, vonzás és taszítás milyen okok következményeként áll elő? Korábban már rámutattam arra, hogy bizonyos szokáselemek alkalomnak és helyzetnek megfelelően a hagyományterület egyik csoportjáról a másikra vándorolhatnak.

406 Nyilvánvalóan, a példánkban is a belső kohézió eredményezte a kapcsolódást. Ez természetszerűleg következik be olyan szokásnál, amely a ciklikus ünnepeknek olyan komplexumához tartozik, amely a mágikus varázsló eljárásoknak egyébként is kedvező alkalma, területe. Tulajdonképpen a karácsonyi szalmánál is megfigyelhettük ezt, ahol ugyancsak funkcióhalmozódás következett be. 402 Weiser-AallE, 1953. 403 VuorelaT., 1960. 404 Patai M. közlése. 405 Artner E., 1923. 31 kk. 406 Ujváry Z., 1963b. 145 kk.