Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
tartalmát. Nyilvánvaló tehát, hogy a változások vizsgálatánál előtérbe kell helyeznünk a szokás funkcióját, és ennek a szempontnak megfelelően kell nyomon követnünk a szokás életét. A szokásban bekövetkezett funkcióváltozásból következtethetünk a műveltség alakulására, a társadalmi életben, az anyagi létben bekövetkezett változásra. Ezzel azonban még nem minden esetben állapítottuk meg a szokás változásának közveden vagy közvetett okát. Pl. ha a bedehemezés kezdeti funkciójában a vallási élmény megnyilvánulása, az esemény szellemileg, lelkileg való átélésének igénye fejeződik ki, milyen okok játszottak közre abban, hogy ez a szokás sok helyen már a múlt századra elprofanizálódott? A vallási talaj, amelyből kinőtt még nem tűnt el, látszólag a karácsonyvarasban, a Krisztushitben sem történt lényeges változás, de a szokás főbb vonásaiban már csekély mértékben hordozza azt az eszmét, amelynek a szellemében kialakult. Egyrészről levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a társadalom egészében még nem, de a szokásokat gyakorlók jelentékeny részében már meglazult a régi hitalap s a bomlási folyamat megmutatkozik a szokásban is. Másrészt azonban nemcsak az eszmei háttérben mutatkozó kisebb-nagyobb hullámzás okozza a szokásban jelentkező változást. Mindenekelőtt föltétlenül hangsúlyoznunk kell azt, hogy a szokások jelentékeny részénél, így a bedehemezésnél is, kettős funkcióról beszélhetünk: /. a szokás funkciója a szokást gyakorlók (aktív cselekvők) tekintetében, 2. a szokás funkciója a szokást fogadók (passzív cselekvők) tekintetében. Miért lényeges ennek a szem előtt tartása? így a szokás változását, a változást előidéző okokat két irányból közelíthetjük meg. Valójában azt is mondhatjuk, hogy az idetartozó szokások a szokást fogadók (passzív cselekvők) és a szokást gyakorlók (aktív cselekvők) közösségének hatása alatt állanak, azok függvényeként jelentkeznek. A kettős funkció az előbbi példánk szerint a következőképpen értendő. Az aktív cselekvők számára a bedehemezésben lényeges változás mind tartalmilag, mind formailag akkor következett be, amikor a szokás gyakorlásához anyagi érdekeltség fűződött. Ettől kezdve a szokás funkciója a gyakorlói részére nem egyezett meg — mint ahogy az újabban már megfigyelhető volt - azzal a funkcióval, amelyet betölteni volt hivatva a szokásközösségben. A szokást fogadók számára a szokás funkciója a nagy esemény felidézésére, lelki élmény előidézésére irányult. Ennél a változást, a módosulást az eszmei háttér fokozatos bomlása jelentette. Az élményfunkáó továbbra is megmaradt, csakhogy más tartalommal, a játék, a színjátszás sajátos szellemi élményt nyújtó funkciójával. Mindkét esetben lényeges funkcióváltozásról beszélhetünk. A változást előidéző okok feltárását mindkettőnél külön-külön kell elvégeznünk, annak ellenére, hogy ugyanazon szokásközösségről és ugyanazon szokásról van szó. Mindenekelőtt tehát a funkcióváltozás okainak keresésénél a funkciókülönbségekre kell rámutatnunk. Ugyanazon szokás funkcióbeli különbözőségei a szokásnak eleve bizonyos változását jelentik. Ennek a változásnak az okai viszont abban a közösségben rejlenek, amelyben a szokás funkcionál. Említhetünk még további példákat. Amikor a pásztorok december 24-én az állattartó gazdákat vesszőnyalábbal felkeresik (Nógrád, Pest, Heves m.) és engedik magukat megvesszőzni, cél szerint az állatokra irányuló varázslás történik. 401 A szokás funkciója a szokást fogadó gazda vagy gazdasszony számára az állat védelmére végzett mágikus cselekedetben rejlik, amíg ugyanakkor a pásztor részére a szokás lényegi része az adományszerzéssel függ össze, annak ellenére, hogy összhangban áll a szokás előbbi funkcionális gondolatával is. Ugyanez a kettősség mutatkozik meg számos olyan szokásban, amelyben a szokást gyakorlók, illetőleg a szokást kezdeményezők számára az adományszerzés motívuma kerül előtérbe. Gondoljunk pl. a Luca-napi tyúkvarázslásra, a karácsonyi regölésre, kántálásra, a Balázs- és Gergely-napi házalásra, az aratási megkötés szokására stb. 401 Manga]., 1953. 26-27.
