Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

ez, mert a változás nem lép fel egyszerre mindenütt. Egyik közösségben hamarább, a másikban később következik be ugyanaz a változás. A kultúra egészének alkata pedig ennek következtében éppen úgy változik, mint ahogy részelemeinek a mennyisége, értéke és funkciója.

397 Ugyanakkor a változásvizsgálatnak — amelyben az egyes elemek, funkciók változásait vagy változáslehetőségeit, változásirányait figyeljük - magában kell foglalni a múlt és a jelen formáit is, sőt, a jelenben már érzékelhető, bekövetkezendő változásra irányuló tendenciákat.

398 A szerteágazó kutatási szempontok konkrétabbá válnak, ha a kultúra valamely részterületét vesszük vizsgálat alá. A részterületek azonban — függően a kutatás tárgyától — sajátságos kutatási programot kívánnak és ugyanakkor éppen úgy jelentkeznek bennük azok a kérdések is, amelyek az őket magába foglaló egészet is jellemzik. Ez a szokásanyag vizsgálatában különösen megmutatkozik. A rendkívül heterogén összetételű szokásanyag - amelyben logikai összefüggés látszólagosan nem mutatkozik — az emberi közösségek életében fonódik össze. Természetszerű tehát, hogy az ember és az ember által létrejött közösségek életét is meg kell vizsgálni ahhoz, hogy a szokások változásait felfedhessük és megérthessük. E kérdések vizsgálatából leszűrt eredmények viszont nem csak a szokások változásainak magyarázatát segídk elő, hanem sok más kulturális jelenség kialakulásához és fejlődéstörténetéhez is kiinduló alapul szolgálnak. Lényegesen többről van itt szó, mint valamely jelenség, szokás, hiedelem stb. formai vagy funkcionális változásának egyszerű fényéről. E mögött a változás mögött több egyéb tényező, jelenség változása húzódik meg. Ahhoz, hogy egy szokásban változás következzen be, fel kell tételeznünk számos más változást is a szokást hordozók életében és lehetséges, hogy valamely szokás megváltozása a megváltozott jelenségek sorában csak az utolsó helyet foglalja el. A változás folyamatában azonban mindenképpen kettős erő működését figyelhetjük meg; a szokást belülről feszítő erőket és a rá kívülről ható erőket. A kutatás irányait is eszerint kell meghatároznunk. A két erő bizonyos ponton egyesül egymással, és így a megváltozott szokásból következtethetünk egy kisebb-nagyobb közösségben, akár az egész társadalomban bekövetkezett gazdasági, politikai, kulturális stb. változásra, állapotra, illetőleg az utóbbiaknak a változásából, állapotából a szokásban bekövetkezett változások okaira, a folyamatot előidéző és működtető tényezőkre. A szokáskutatás alapvető kérdései közé tartoznak a szokások változásával, alakulásával összefüggő kérdések. A szokásokat leíró, múlt századból, e század elejéről való cikkekben az idevonatkozó vizsgálatok lényegében teljesen elmaradtak, és később is, többnyire csak utalások formájában érintették ezeket a szempontokat. A szokáskutatás terén is — mint általában a folklór területén — az összehasonlítást, a területi elterjedést tartották elsősorban szem előtt, a strukturális változások, a szokások életét belülről és kívülről feszítő, romboló vagy éppen a fejlődését elősegítő erők háttérben maradtak. Természetesen ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. A szokásokat befolyásoló tényezők az ember, a nép, a nemzet életének és történelmének szinte minden pontján és minden megnyilvánulásában felbukkannak. A vizsgálatokat nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan, azaz a mai állapotot és történelmi múltat is figyelembe véve kell végezni. A szokások változásvizsgálatánál abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a szokások az emberi közösségek kialakulásával egyidejűleg alakultak ki és az emberiség története során újabb és újabb alakulásokkal, változatokkal bővültek, olyannyira, hogy az emberi közösségek életét szövevényesen befonták. A szokás valamely korban felbukkan, betölti funkcióját, különböző tényezők hatására módosul, alakul, elveszti jelentőségét és eltűnik. A szokásnak ez az állandó mozgása, tulajdonképpen 397 Gunda B., 1963b. 7. 398 Ortutay Gy., 1937. 45-46.