Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
másrészt az agrárkultuszban való megjelenésének irányából, az állattenyésztési vagy más szokáskörből való áttétel, adaptáció feltételezése mellett az agrárrítusokban való szerepét a tojás termékenységet nyújtó általános emberi képzetekben is kereshetjük. Ennek nyomán az idetartozó rítusok az adaptálás lehetősége kizárásával jöhettek létre. Az agrárrítusok egész sorát bevonhatjuk a vizsgálatnak ebbe a körébe, amellyel különösen a rítusok, szokások funkciójának megértéséhez, megvilágításához kapunk alapvető segítséget. Ha a diffúziót a funkcionális erők mozgásával, áramlásával hozzuk összefüggésbe, az agrárrítusok kialakulásánál két irányt föltédenül tekintetbe kell vennünk. Valójában ezt a rítusok, hiedelmek két forrásának is nevezhetjük. Az egyik, amikor a néphagyomány egyik pontjáról a másik azonos funkció betöltésére kerülnek át szokások, hiedelmek. Lényegében ezen a ponton a diffúzió és az adaptáció vizsgálati szempontjai találkoznak egymással. A másik irány, forrás a kultuszok, a hiedelmek egy feltételezett alaprétege, amelyből a hagyományterület legkülönbözőbb pontjain alakulhattak ki valamilyen tevékenységgel, munkafolyamattal stb. kapcsolatos szokások, hiedelmek. Ebben az esetben természetesen fennállhat az a lehetőség is, hogy pl. az állattenyésztés rítusai újultak, bővültek meg ilyen formában és innen kerültek bizonyos elemek, motívumok adaptáció nyomán új körbe, így az agrárkultuszba is. Ennek nyomán bizonyos körforgás is megfigyelhető. Amikor az adaptációról beszélünk, egyáltalában nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy az adaptáció döntő tényezője a hasonló helyzet két jelenség, tevékenység, munkaalkalom stb. között. Amint láttuk, ez figyelhető meg az állatok első kihajtásakor, a szántani vagy vetni induláskor, az állat, a legelő, valamint a bevetett terület, termény megvédésével kapcsolatban stb. Ha ezt a kérdést továbbvisszük, eljutunk az egy hagyománykörön belüli adaptálás eseteihez. Az agrárrítusokkal foglalkozó munkákban történt már arra utalás, hogy pl. amikor a krumplitermelés elterjedt, a krumpliszedésre átvitték a gabonaaratási szokásokat. 390 A magyar kukoricáról írt művében Balassa I. hangsúlyozza, hogy a kukorica a terminológia és a művelésmód mellett a hiedelem területéről is sok elemet vett át a búzától, kölestől és más növényektől. 391 Nyilvánvalóan, számos esetben kimutatható hasonló belső adaptáció különböző termesztett növénnyel kapcsolatban. Ezért tehát bizonyos összefüggésben nem hagyható figyelmen kívül a növények honosságának, termesztésének kezdeti időpontja sem. Mivel ezekben az esetekben többnyire újabb adaptálásokról van szó, az adaptálást kiváltó okok különösen figyelemre méltóak. A többszöri adaptálás erős funkció-eltolódásokat is eredményezhet. A diffúzió és az adaptáció kérdésköre végső soron összefonódik. A vizsgálatnak egy vonalát jelentik. A szokások, rítusok összességére aligha lehetne általános érvényű következtetést levonni, azonban az egyedi példákban más szempontok érvényesítésével együtt határozottan körvonalazható eredményhez jutunk. 390 Geiger P., 1936. 36. 391 Balassa L, 1960. 147, 151.
