Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Rámutat arra, hogy a szalagdísz és a virágdísz, valamint a piros színnek előnyben való részesítése a lakodalmi szokásokban jelentkezik leginkább. A kaszást és a kévekötőnőt rendszerint párnak fogják fel s így már időleges párról, de lehetséges, hogy végleges párról van szó és ezzel kézenfekvővé válik a lakodalmi szokásokkal, a lakodalmi dísszel való hasonlatosság. Az aratószokás és a lakodalmi szokás összefüggése ebben a tekintetben új kezdetet jelent, azaz a befejezésben már benne rejlik az új kezdet. 387 Ezzel a példával arra akartam rámutatni, hogy a néphagyomány területén számos kapcsolat figyelhető meg. A hasonló helyzetek hasonló rítusokat, szokásokat teremthetnek, illetőleg ezek a rítusok, szokások hasonló helyzetekbe tevődhetnek át. Ezzel a kérdéssel egy korábbi tanulmányomban már foglalkoztam. 388 A jelenséget funkcióátvitelnek neveztem. Ez lényegében a diffúzió problémakörébe tartozik. 389 Abból a tényből indultam ki, hogy a néphagyomány területén az egymástól függeden időben és alkalommal számos egyező szokás, babona, rítus, cselekvés mutatható ki. Egy-egy azonos rítus a népélet legkülönbözőbb pontján felbukkanhat. E tényből a kérdés természetszerűleg következik: Mi az oka ennek a jelenségnek? A válaszhoz néhány fogalom körülhatárolását kellett elvégezni: szokáselem, funkcióelem, funkcióátvitel. Ez utóbbi az előző kettő definiálása nyomán fejtegetésünk és tulajdonképpen a diffúzió lényegi részét alkotja. Megállapítottuk azt, hogy a nagyobb egységet alkotó szokásokat (lakodalom, karácsony, farsang stb.) kisebb részekre lehet bontani (pl. a lakodalmi körüljárás, maglehintés, vízleöntés stb., a karácsonyi fokhagymaevés, almaevés, magvarázslás stb., a farsangi agrárrítusok, pl. ugrálás kender növekedéséért stb.). Az egyes szokásoknak e kisebb részeivel a népélet különböző területén, időben és alkalomban egymástól függedenül találkozunk. A szokásnak arra a részére, amely a néphagyomány különböző pontjain felbukkan, a szokáselem kifejezést alkalmazzuk. A fogalomnak mindaddig konkrét vonatkozása van, amíg a szokáselemet valamelyik szokás alkotórészeként vizsgáljuk. Azonban, amikor már kiszakítottuk ebből vagy abból a szokáskörből, és a megfelelő párhuzamaival vetjük össze, értelmét keressük és vizsgáljuk az összefüggéseit, akkor már nem az egyes szokások, illetve szokásalkalmak (pl. lakodalom, karácsony, aratás stb.) kapcsolatait vizsgáljuk, hanem különböző alkalmakkor megnyilvánuló azonos jelenségeket állítunk egymás mellé. A funkcióátvitel a szokáselemeknek, illetőleg a funkcióelemeknek más-más időbe, helyzetbe és alkalomba való belehelyezését jelenti. Funkcióátvitelről beszélünk mindakkor, ha azonos, hasonló vagy különböző elemek azonos funkcióval a néphagyomány különböző területein felbukkannak. Világítsuk meg a kérdést egy példával. Példánk középpontjában a vízbőséget, szerencsét, termékenységet adó gondolatnak, mint funkciónak különböző alkalmakkor való előfordulása áll. A vízleöntés alkalmai: /. munkaalkalmakkor a) a trágyahordók leöntése, b) a szántásról hazatérő leöntése, c) a tavaszi munkába induló leöntése, d) a vetni induló leöntése, e) az eke leöntése tavasszal, i) az aratókoszorút vivő leöntése, 387 Schmidt L,, 1952. 40-43. 388 Ujváry Z., 1963b. 145—153.; Ebben a tanulmányomban terminológiai kérdéseket is érintettem. Terminológiai problémákhoz I. Voigt V, 1965. 481-497. 389 A diffúzió kérdéseit más vonatkozásban Barabás J. tárgyalja. Barabás]., 1963. 51 kk., 64., 103., 120.; A diffúzióhoz 1. Klausen A. M., 1960. által szerkesztett tanulmánykötetet, különösen: Nicolaisen ]., 1960a. 13 kk.; lujgercrant^S., 1960. 44 kk.; KolsrudK, 1960. 74 kk.; Blom J. P, 1960. 101 kk.
