Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
a mezőgazdasági hagyományból került ugyancsak mezőgazdasági körbe. Ennek az iránya lehet idegen hagyományból a magyar hagyományba, illetőleg magyar területeken való irány, egyik magyar területről másik magyar területre való átkerülés. Nyilvánvalóan mindkét irányból való átvétel megfigyelhető, éppen úgy, mint az adaptálás a két nagy kulturális hagyomány területén. Az agrárkultusz vizsgálata során, az egyes rítusok, szokások elemzésekor ezek a kérdések nem hagyhatók figyelmen kívül. Természetesen korántsem csupán arról a kérdésről van szó, hogy valamely szokás, rítus adaptáció vagy hasonló hagyománykörből való átvétel révén került-e az agrárhagyományba. Gyakran belső fejlődéssel is számolni kell. Valamely rítusra, amely mind a két hagyománykörben már elterjedt, hathattak olyan tényezők, amelyek azonos módon változtatták meg a rítust. Ezek azonban többnyire nem döntő változások. Gondolok itt elsősorban a keresztény szertartások hatására. így pl. mind az állattenyésztési hiedelemkörben, mind az agrárhagyományban megtaláljuk a szentelt vízzel való mágikus eljárást az állatokkal, illetőleg a vetőmaggal kapcsolatban. Hasonlóképpen idetartozik az állatok, illetőleg a határ, a vetemény tömjénnel való megfüstölése, a szentelt ágak, ostyák földbe helyezése stb. A keresztény szertartások hatására ezek a szokások kialakulhattak egymástól függetlenül a két hagyománykörben, az után a folyamat után, amikor az alapmotívum, az egyszerű vízzel, bizonyos füvekkel, fával való füstölés adaptálás vagy más átvétel nyomán már elterjedt, hagyományozódott. Nem zárhatjuk ki azonban az új forma adaptálásának a lehetőségét sem, különösen azokon a területeken, ahol az állattenyésztés hosszú időn át a főfoglalkozási ágat jelentette és a földművelés újabb keletű. Ezekre a kérdésekre elsősorban egy-egy lokális hagyomány vizsgálata nyomán tudunk jól rámutatni. A rítusok számos variációja jöhet létre, amelyekbe az egyes elemek a legkülönbözőbben kapcsolódhatnak. Erre példaként említhetjük a húsvéd tűzből származó szenet, amelyet a szántóföldre helyeznek termékenyítő ereje miatt. Ennek a továbbfejlesztése, amikor a húsvéti tűzben elszenesedett fadarabokat keresztalakba kötik és a szántóföldbe tűzik. Ráadásképpen még hozzátesznek a húsvéti tojás héjából, barkaágakat, hogy így felfokozzák a hatást. Az ilyen másodlagos, szekundér formák gyakran elhatalmasodnak a primer forma felett. 385 A hasonló gyakori halmozódás következtében az adaptáció, az átvételi irányok, funkcionális irányba ható és mozgató erők csak igen nehezen állapíthatók, figyelhetők meg. Úgy gondolom, szükséges hangsúlyoznom azt, hogy amikor az állattenyésztés szokásainak és rítusainak a földművelés szokásaira, hiedelmeire gyakorolt hatásáról, adaptálásáról beszélek, elsősorban a magyar viszonyokra gondolok. Azt a kérdést, amely az állattenyésztés és a földművelés kapcsolatára vonatkozik az emberi kultúra fejlődése során, már érintettem. Itt csupán utalok arra, hogy a kutatók rámutattak az agrárkultúrák fejlődési fokozataira, amelyek sorában a legfiatalabb gabonatermelő rétegnél alakult ki a nagyállattenyésztés. 386 A megelőző kultúra agrárkultúra volt, és így ebben az összefüggésben az agrárkultúra rítusainak az adaptálásáról beszélhetünk az állattenyésztés irányába. Ebben a tekintetben azonban eljutunk a diffúzió problémaköréhez s az idetartozó kérdéseket a diffúzió fogalmával határoljuk el. Mielőtt azonban erre rátérnék, szükséges az adaptáció néhány vonására még utalnunk. Az agrárrítusok és -szokások bonyolult kapcsolatát a néphagyomány más területeivel, tehát nem csupán az állattenyésztési kultúrával, az adaptáció különböző irányból való lehetőségét érintsük még egy példával. Schmidt L. az aratási szokásokat összefüggésbe hozza a lakodalommal, így többek között az aratószerszámok feldíszítését piros szalaggal, virággal és a befejező szokások nő és férfi párjával. 385 Dünninger]., é. n. 2610. 386 Straube H., 1960. 49.
