Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

gabonában rejtőző, többnyire félelmetes lények? Pontosabban fogalmazva: azonosíthatók-e a gabonával, a gabona életével, kifejezésre jut-e bennük a születés és a halál gondolata? A mezei midkus lényekre vonatkozó adatok nem mutatják, nem bizonyítják a hipotézist, amely szerint azonosíthatók a gabonával. Az azonban vitathatadan, hogy valamilyen kapcsolatban állanak azzal. Fő funkciójuk a gabona védelme. Megjelenésük a gabona termékenységével összefügg. Ha most e két legfontosabb jellemző vonáshoz a szokásokban kimutatható hiedelmek tanulságát hozzávesszük, meglepő eredményre jutunk. A terminológiai hasonlóságra, illetőleg azonosságra már rámutattunk és arra, hogy a szokásokban nyomon követhetők a midkus lények. Ennek nyomán pedig a szokásokban konzerválódott hiedelmekkel a mezei szellemlények, a gabonával összefüggésben álló antropomorf démonok funkciójának megismeréséhez kerülünk közelebb. A rítusok, amelyekkel megismerkedtünk az európai népek hagyományában, azt bizonyítják, hogy a gabonadémonok, Korndamonók létezhettek a viták fő kérdésének értelmében is. Az aratási szokásokban olyan mozzanat őrződött meg, amelyektől egészen konkrétan a gabona megszemélyesítésére, megjelenítésére következtethetünk, függetlenül természetesen attól a kézenfekvő ténytől, hogy a mai európai paraszt, de minden valószínűség szerint már a múlt századi sem, a cselekmények gyakorlásánál nem gondolt a szavakban, a periodikusan megismételt szokásokban az ereded jelentésre. Egyes - már fentebb említett - kutatók fölöslegesen döngették a kapukat, amikor az európai parasztokról fejlett gazdasági és kulturális szintjüket tekintve azt bizonygatták, hogy nem gondolnak és nem hisznek a gabonadémonok létezésében. Ez a kérdés nem lehet vita tárgya. Ennek ellenére azonban a legutóbbi időkig megfigyelhetők voltak olyan aratási, mezőgazdasági rítusok, amelyek a cselekvők tudatában is még teljesen nyilvánvalóan és félre nem érthetően a gabona kultuszával, a gabona megszemélyesítésével, varázslásával, a növény fejlődésével és elhalásával állanak összefüggésben. Mindezeket kitűnően mutatják azok a példák, amelyekre számos analógiát említettünk.

361 A megfigyelések és feljegyzések idején még élő, funkcionáló hiedelmek szerint pl. a keled szlávoknál világosan kifejezésre jut az utolsó gabonaszálakba koncentrált erő gondolata, az a mágikus eljárás, amelynek fő célja, hogy a gabona vegetációs erejét megtartsák, visszairányítsák a földbe, amely erőnek ott kell maradnia a következő vetésig. Zelenin D. az aratási szokásokban az összefüggéseket helyesen felismerve mutatott rá ezekre a kérdésekre.

362 Utóbb Propp V. J. vizsgálta meg igen alaposan az ide tartozó anyagot. Rámutat arra, hogy az utolsó szálakban (orosz borodd) a termékenységet akarják megőrizni, azt, hogy a földből a magba került erő ismét visszakerüljön a földbe. Akár a tarlón maradtak az erőt jelképező kalászok, akár bevitték a gazdának feldíszített kéve, koszorú stb. formájában, az erő, a termékenység visszaadására, megőrzésére irányuló törekvés megőrződött az ezekből származó magok vetőmag közé való keverésében. Propp V. J. kitűnő módszerét az anyag elemzésére más helyen tárgyaltuk. Itt ismételten utalunk arra a fontos megállapítására, hogy a mannhardti elképzelésekkel „gyönyörűen" magyarázhatók az orosz aratási rítusok.

363 Nilsson M. P. hatalmas anyag áttekintése után ugyancsak azt az eredményt szűrte le, hogy a cél az erő átmentése az egyik vegetációs periódusból a másikba és ez a törekvés az aratási és vetési szokásokban szemmel láthatóvá válik.

364 Mindezek után arra a kérdésre, mivel magyarázhatók azok a szólások, amelyek aratás végén az öregasszony, boba, baba, Kommittier stb. megjelölésére vonatkoznak, az eddigi gondolatmenetet követve csak hangsúlyozhatjuk, hogy a részletek és a legfontosabb jellemző vonások tanulsága nyomán a vegetációs erőnek, a termékenység átvitelének a gondolatával állunk szemben. Mindez pedig akár a 361 Ujváry Z, 1966a. 5 kk. 362 Zelenin D., 1927. 38-42. 363 Propp V.}., 1963a. 66-67. 364 Nilsson M. P., 1941. 1. 46.