Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
termékenyítő erejébe vetett hit. Erre utalnak azok a szokások, amelyek szerint a vetőmagot medve vagy farkas gégéjén engedik át. 353 A vetőmag rítusai pedig nagymértékben kapcsolódnak az utolsó kéve problémájához. Az utolsó kéve magját és általában az aratókoszorú magját is a következő évi vetőmaghoz keverve vedk el. Az utolsó gabonacsomóba, kévébe rejtőző szellemlény, az utolsó gabonakéve termékenyítő ereje, a földművelési rítusokban a medvéhez, farkashoz stb. fűződő elképzelések mögött tehát valamilyen összefüggés mindenképpen lappang. Az általánosabb tanulságok levonása előtt vizsgáljuk meg az antropomorf midkus lényekre vonatkozó eredményeket. A gabonában rejtőző mitikus lény és a\ aratásvégi szólások. Az európai aratási szokások és hiedelmek antropomorf szellemlényeire vonatkozó jellemző adatait különös figyelemmel a terminológiai összefüggésekre egy korábbi tanulmányomban összefoglaltam. 354 A példákat itt elhagyom. Az európai néphagyomány rendkívül gazdag az aratási szokások és hiedelmek tekintetében. A mellékvágányokra való térés veszélyét azzal a határozott szemponttal igyekeztem elkerülni, hogy szigorúan ragaszkodtam a terminológia által eleve körülhatárolt hiedelem-, ill. szokáskör bemutatásához. Amint kitűnt, a terminológiai vizsgálat fontos eredményhez vezetett. Az anyag rendszerezése nyomán az elvi szempontoknak megfelelően különböző irányból közelítjük meg a felmerülő kérdéseket. Utaljunk a legfontosabb problémakörökre: /. a terminológia változatossága; tartalmi összefüggések, 2. a látható és a láthatadan szellemlény; a különbséget kifejező fogalmak, 3. szokások és hiedelmek a különböző fogalmakkal illetett tárgyi vagy élő-objektumokkal kapcsolatban. Az aratási hagyományban főleg a következő fogalmak ismeretesek: szlovák, lengyel, cseh baba, cseh stary, ^obrák, dedo, nevesta, lengyel baba-jed^a, stara baba, Hers^baba, ^ytna-baba, ukrán did, diduch, dyka baba, orosz boroda, litván rugin baba, román mireasa, horvát mlada, német Alte, Kornmutter, Kornmädchen, Kornweib, Kornvater, Wei^enbraut, norvég skurekail, dán gammelmanden, skót Maiden, Cailleach, finn pellon morsian, és ezeknek a különböző összetételű variánsai, valamint a magyar délibaba, szlovák poludnica, a lengyel poludnica, pro^ypoludnica, szerb pfe^polnica és fogalomköre. A változatos terminológia önkényes magyarázatokra nyújtott alkalmat és rendkívül megnehezítette a kutatóknak az összefüggések felismerését. A vizsgálat döntő lépését jelend: a terminológiakomplexum két nagy csoportra való külöm'tése. Ezzel a legalapvetőbb problémák megoldásához kerülünk közelebb. Az első csoportba a szokásoknak és hiedelmeknek — így a fogalomkörnek — az a csoportja tartozik, amelyik az első, utolsó kévével, az ebből készített különböző antropomorf bábukkal, az arató személlyel áll kapcsolatban. A másik csoportba pedig a gabonaföldön, a mezőn tartózkodó szellemlényekre vonatkozó hiedelmek, elképzelések sorolhatók. Az első csoportot terminológiai tekintetben az öreg jelentésű fogalmak, a másodikat pedig elsősorban a poludnica és a Kornmädchen képviselik. A két csoportot a hozzá fűződő hiedelemkör jól szétválasztja és egyúttal magyarázza. A vegetációs szellemek vizsgálatában úgy tűnik, hogy problémát azok az adatok okozták, amelyek szerint többnyire nő alakú démonok tartózkodnak a mezőn, a gabonában és más vetésben, veteményben. Ezeket a démonokat, szellemlényeket a kutatók azonban többnyire egymással összekeverték, illetőleg fölcserélték. A mező szellemeit a vegetáció kultuszából igyekeztek magyarázni és amikor egyes adatokkal kapcsolatban ez nem sikerült, nyomban kételkedtek a vegetáció szellemei353 Rantasalo A. V., 1919-1925. II. 98 kk., Bence Nagy ]., 1938. 330-333. 354 Ujváry Z., 1966a. 5-58.1; Ujváry Z., 1968. 63-119.
