Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
Bursch ausgewählt, der die Aufgabe hat, mit einem Bratspiess in die Garbe hineinzustechen und auf 3 Stiche den Hahn treffen mussl Ersticht er das Tier, so die Garbe jubelnd nach Hause getragen und hier ein Fest gegeben. Er selbst erhält dabei den Namen „Buksi" (Zwergmandl). Nacher nimmt man den erstochenen Hahn aus der Garbe heraus, balgt ihn ab und wirft das Fleisch weg. Haut und Federn aber werden bis zum nächsten Jahr aufgehoben. Im Frühjahr wird die Garbe mit der Haut und den Federn des Hahns darin zusammengerieben und auf das anzubauende Feld gestreut, oder man gräbt sie auch mit den Wurzeln wieder in die Erde ein und lässt sie das ganze Jahr hindurch so stehen. Eine so eingegrabene Garbe nennt man „farkas" (Wolf). Man schreckt die Kinder mit den Worten: Geh nicht ins Getreidefeld! Da sitzt der Farkas drin! — Umgegend von Klausenburg: Ein Hahn wird in die Erde gegraben, sodass nur der Kopf herausguckt. Dann wählt man einen Burschen, der ihm mit der Sense den Kopf abhauen soll. Gelingt das nicht auf einen Hieb, so wird er mit Russ geschwärzt, durchs Dorf geführt und das ganze Jahr hindurch „Roter Hahn" (vörös kakas) genannt, oder „Teufel" (ördög)." A konkrét utalás a székelyekre, a német szövegben előforduló magyar szavak (farkas, vörös kakas, ördög, buksi) nem hagynak kétséget afelől, hogy a feljegyzések valóban magyar agrárrítusokra vonatkoznak. Az aratási szokásokból a kakas a fiatalság húsvéti és más tavaszi ünnepi szokásaiba került át. Jól igazolják ezt azok a leírások, amelyek Erdélyből a kakaslövés, kakasütés szokását az erdélyi magyarok hagyománya nyomán rögzítik. 347 Az erdélyi szászok szokásai között hasonlóan ismeretes a kakasütés szokása. Ugyanakkor a német nép aratási rítusaiban igen jelentős szerepe volt a kakasnak. Minden valószínűség szerint az erdélyi magyar aratási hagyományra hatottak az erdélyi szászok aratási szokásai. Természetszerűleg következik ez be ott, ahol idegen népcsoportok élnek egymás mellett. A leglényegesebb eredmény számunkra jelenleg az, hogy a magyar agrárrítusok teriomorf démonai között minden kétséget kizáróan szerepelt a kakas. A kakas az agrármágiának kedvelt áldozati állata volt. 348 Az európai népek aratási szokásaiban szinte mindenütt feltűnik. ÉszakNémetországban az utolsó gabona aratásakor azt kiáltják: „Most kergetjük ki a kakast", „Mostfogtuk meg a kakast". A vendeknél az utolsó kéve neve igen gyakran kakaskéve vagy aratókakas? 6 ''* Nis körül a cséplés befejezésekor a szérű cölöpje mellett levágnak egy kakast úgy, hogy a vére a gabonaszemekre hulljon. 350 Az ilyen szemeket később hozzávegyítik a vetőmaghoz. Igen gyakran a kakast az utolsó kévébe ültetik, és a munka befejezésekor agyonütik. 351 A gabonaszellem legkülönbözőbb állat alakjában való megjelenítésével kapcsolatban Frazer J. G. azt hangsúlyozza, hogy a primitív ember számára elegendő volt a gabonában csupán egy állatnak vagy madárnak a megjelenése, hogy felötöljön benne bizonyos titokzatos összefüggés az élőlény és a gabona között. A növekedés, a vegetáció szellemének hiedelméből természetesen következett, hogy a gabona szelleme, amit a gabonában való lakóhelyéről elűznek, valamely állat alakjában távozik, amelyet ott látnak elfutni arról a kis aratadan részecskéről, amelyet ugyancsak learatnak az aratók. 352 A medve, a farkas, a kakas stb. gabonával való összefüggésénél nyilvánvalóan más irányból kell megközelíteni a problémát. Ezekkel az állatokkal kapcsolatban minden valószínűség szerint a termékenység gondolata kerül elsősorban előtérbe. Jól mutatja ezt a medve, kakas, farkas 347 Vö. Ujváry Z., 1961a. 7-11. 348 Grimm ]., é. n. II. 558. 1; Jahn U, 1884. 187. ' 349 Schulenbarg W., 1882. 146.; Fra Z er J. G., 1928. 656. 350 Schneeweis E., 1961. 165. 351 GüntertU., 1930-1931. 1329.; Ujváry Z., 1961a. 17-28. 352 Fra Z erJ. G., 1928. 658.
