Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Alkotás és müvészetszemlélet

a hivatástudatom kialakulását, az emberi humanizációm stabilitását megkaptam, ezek alakították ars-poeticámat. Tudományosan megalapozott világszemléletemet. Az elkövetkezőkben ezen irányvonalban próbálom munkásságom megjelenítésével is illusztrálni azokat az igazságértékeket, amelyek nem illúziók, nem álmodozások, hanem az emberi és társadalmi lényegek igazságait vetítik elénk. Alkotás és művészetszemlélet Nem a mű kell - csak a küzdelem, csak önművem méltó ellenfelem. Az alkotó embert ha megteremtem magamból - művem befejeztem. Emberfeletti próba míg embertelen kínokból az emberi öröm megterem. (Váci Mihály: Alkotás) „ Milyen kezed van neked"? — mondja nekem egy elsőéves növendék, akinek szénrajzába, látva az anyaggal való küszködését, beletöröltem. „ Csak ide-oda törölsz és máris jó lett, most én ezt már csak el tudom rontani. " Érdekes illusztrációja ez az alkotási folyamatnak. Az alkotás a lelki folyamat testet öltése. Ne bonyolódjak azonban bele lélektani elmélkedésbe, magyarázkodásba, említek egy másik példát is. Elkezdtem a harmadévet az Akadémián. Nem egy alakrajzi osztályon, nem egy mesternél voltunk, Mester András évfolyamtársammal. 0 a Kandóosztály növendéke volt. Említettem már, minden mesternek megvolt a maga sajátos elvárási módszere. A mi mesterünk anyagfelhasználásban nem szabott gátat. Harmad évemben már több technikai eljárást és anyagfelhasználást kitanulmányoztam. Olaj, pasztell-, akvarelltechnikákat is. Sőt az akvarelltechnikában, beleértve a gimnáziumi idő alatti munkáimat, otthonosan mozogtam. Mester András barátom alkatánál fogva is szorgalmas, pontos munkát végző ember volt és akart is lenni. így ahogy engem is, magát is meggyőzni akarván elmagyarázta, hogy ő igen jól meg akart tanulni rajzolni. Egy alakrajzi szünetben odajött hozzám, hogy most már festéket, ecseteket vásárolt és festeni fog. Már felrajzolta a rajzot, de még sohasem festett olajfestékkel, menjek már át, nézzem meg, és mutassam meg, hogy hogyan csinálja? Átmentem a Kandó-terembe, megnéztem az ecsetjeit, kevés, négy-öt kis vékony ecset volt. Vagy kettő-három volt két-három cm szélességű. Ezen szélességűeket vettem kézbe, mondván, én ezekkel a vékonyakkal nem tudok mit kezdeni. Nagy foltokban felraktam az alapvető színeket, figyelembe se véve az általa rajzolt vonalakat, és néhány szót még szóltam, hogy most már próbáljon a részletekkel foglalkozni. Elváltunk egymástól, átmentem saját munkámat folytatni. Nem lényeges, hogy melyik szünetben, de a munkanapunk befejezése előtt nagy örömmel odajött hozzám és elmondta, nagy dicséretet kapott korrigáló mesterétől, 96