Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Az ember, az emberiség - avagy a nép?

Demokratikus Magyar Köztársaság. A népre való hivatkozással történő igazságkijelentések tömkelege zúdult ránk. Az addigi szemlélet igazságtalan volt, most eljött az ideje, hogy mindenki megtanulja, hogy mi az igaz? Már jeleztem, hogy átnevelésünk megkezdődött. Az Akadémián - nem a legtehetségesebbek és rátermettek - nagy elszántsággal, harciassággal alakították köreiket. Tanulókört. Ilyen kör, olyan kör. Rossz néven vették, ha valaki távol tartotta magát. Nekem egyáltalán nem volt kedvező, ezek az uniformizáló, időt pocsékoló, szószátyárkodó összejövetelek. Jobb szerettem ismereteim gyarapításához a hiteles klasszikus írók, filozófusok, művészettörténészek munkásságát, átnézni és kételyeimet a megállapításokhoz hozzátenni, ütköztetni. Az úgynevezett ideológiai állam született meg, mely ideológiát, annak elfogadását, fejünk felett a nép nevében, mint Damoklesz kardját lebegtették. A kívülálló személyek a képzőművészeti képzést nagyon leegyszerűsítve képzelték el, valami festékkenegető, papírra firkáló szórakozásnak. Öt éven keresztül a művelődésnek nagyon sok ágában mélyreható tanulmányokat végzünk. Olyan elméleti tantárgyakat vettünk fel, melyek magas művelődéstörténeti látásmódot, filozófiai ismeretet, tudományos szemléletet eredményeztek, ha valaki komolyan vette. Márpedig, hogy valaki műalkotást hozhasson létre, a technikai készség mechanikus elsajátítása nem elegendő. „A festészet nem illúziót közvetít, hanem az igazat. Az ember véleményét a látványon keresztül fogalmazza, ami mindig valami emberi, társadalmi lényeg megjelenítése. Ez vizuális eszközökkel, vonallal, színnel, formával valőr stb. válik lehetségessé. Belső énintuíció nélkül bármilyen technikával üres, tartalmatlan, holtként való jelentkezés történik. Nem látlelet, hanem lényegi feltárás a cél. A vonalak játéka, a színfoltok összhangja, harmóniája, a hideg, meleg színeknek érzéki ütközése, mind az ember szemlélődéséből adódó igazságfelfedezés örömét közvetíti. Természetes a többszöri látás gyakorlása erősíti az esztétikai érzést, vagyis az érzelmi kultúrát. A műalkotásokhoz mindig csak érzelemmel közeledhetünk" (Réti István). Az emberi érzelem kiművelése, a humanitás elmélyítését erősíti, az emberi személyiség jellemalakulásában. A művészetnek nagy szerepe van az emberiesedés történetében. Sokszor használom a végtelenbe tekintésre való hivatkozásomat, ez a két szó tulajdonképpen egy komplexitást jelöl, próbálva költőiesen érzelmet csempészve abba, amit úgy nevezünk, hogy megismerés. Az egész emberiség fejlődésének története, a megismerés története is. Karcolataim gyarapodásában, most értem el arra a pontra, hogy merjem a birtokomban lévő tanult és tapasztalt ismereteim felhasználásával is elősegíteni a művészi megismerés sajátosságának sokrétűségét. A köznapi megismerés minden ember tulajdonsága. A tudományos, avagy logikai megismerés, már tanulással elsajátítható lényegítés. A művészi megismerés sajátossága az emberi és társadalmi lényeg felfedése. E három megismerés között nincs rangsorbeli különbség. Mindhárom együttműködve éri el eredményét. Az emberi személyiség harmonikus kialakulásához e három megismerési formával juthatunk el. Az a sajátos helyzet adódik jelen pillanatban, hogy saját munkásságomról, műveimről akarok képet adni. Tévedésbe esnék, ha egyik-másik művemet kezdeném dicsérni. Természetes feladataim közé sorolom azt is, hogy megismerjék az általam létrehozott műveket, viszont nem a már elfogadott társadalmiság szempontjai szerint mércézem. Célom az lenne, hogy életem útját végigkísérve, annak karcolatos epizódjait érzelmileg is elfogadva, velem jönnének az elmondott utamon, remélve, hogy érzelmeik 93