Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Mesteremet helyettesítők

felfogják az igazra való törekvést. Nemcsak puszta tárgyat, annak létezését veszik észre, hanem annál többet, lényegesítettebbet, amely a végtelenbe való pillantás által felkelti a vágyat a még messzebbre látás igényére. A továbbiakban azokról és a velem történtekről fogok szólni, akik személyiségükkel, mint művészek rám hatással voltak. Szellemükből sokat átvettem. Átvettem, mert ismereteiket átadták, hogy szerény tehetségű tanítványaik továbbvigyék a fáklyát. Majd mi szintén mások által vitetjük tovább, hogy ne hunyjon ki soha az a fény, ami a művészet jellemnevelő erejével tölti meg a szíveket, hogy felismerjék az igazat. Részt vegyenek a humanizációban. Mesteremet helyettesítők Ingó léleknek most ezt, majd máskor amazt mondd, S ő ugyanakkor emezt nem veti el s hiszi azt, Mert nem tudja, melyik dolgot mondták a javára, Éppen azért mindig hinni sokaknak akar. Majd ide hányódik, majd ismét arra a gálya, Hogyha a horgonya nem tartja erős kötélen. (Csokonai: A kétségben lévő lélek) Megkezdtem a harmadik évet. Úgy nézett ki, hogy Burghardt mestert mégis csak eltávolítják az Akadémiáról. Nem őjött be az alakrajzi korrigálást végezni, hanem helyettesítették. Különböző időpontokban váltották egymást Szőnyi István, Kmetty János, Berény Róbert. A régi és az új határvonalán álltunk. Bárhogyan is óhajtottuk volna nyugalmas körülmények között végezni tanulmányainkat, nem maradtunk érintetlenek a külvilág forrongásaitól. Hiszen minden egyes karcolatom arra épül, hogy ezt a kívülről jövő mozgást belső énem szűrőjén át érzékelve kifejezzem. Milyen észrevételeim összegeződnek? - amely művészi értékítéletemben rögzítődik -, hogy azt majd műveimen keresztül is megjeleníthessem. A velem történt eseményekjelenségek, személyes kapcsolataim nem mindig jelentkeznek írásomban, mert nem arra az irányvonalra koncentrálódnak, amely segítené írásom abban, hogy elérje azt a célt, amit kitűztem. Ez a cél pedig, hogy a megismerésen keresztül, végig kísérve sajátos utamat művészeti pályámon, az olvasó is beletekintsen a műalkotás emberi, társadalmi lényege igazságának élményvilágába. Nem volt idegenkedése társaimnak sem a helyettesítő mesterekkel szemben. Sőt mindannyiunk által nagyra becsültek voltak. Eredményesen tevékenykedő művészek voltak, Kmetty János és Berény Róbert a Tanácsköztársaság idején jelentős szerepet játszottak a kultúra megszervezésének eredményességében. A Tanácsköztársaság bukása után ezért emigrációba kényszerültek. Külföldön sem hagyták abba művészi tevékenységüket. Minket, növendékeket pedig ebben az időben, harmadévesen nem csak saját magunk és közeli művészek tevékenysége érdekelt, hanem távolabb is tekintettünk. Sőt kutattunk is azon irányzatok után, amelyek a magyar képzőművészet útját gazdagították. A Nyolcak csoportja volt az, amelynek tagja volt Berény Róbert és Kmetty János is. Kmetty János 1922-ben párizsi útjára emlékezve így ír: „megnéztem mindent, amit csak látni lehetett. Egyebet nem tettem, csak néztem, hogy valóban 94