Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Kockázatos romantika

Bughardt mester nem rajzolt bele a növendékek rajzaiba, viszont ha ránézett a növendék munkájára, akkor megmondta, hogy melyik az a rész, amelyet nem úgy lát ott a modellen és nem olyan itt a növendék rajzán, ami megfelelne, hogy helyesen értelmezte és fejezte ki a látottat. Különösen kényes volt a rajz helyes arányának felrakására. A helyes arányokat, mint említettem nem belerajzolással, hanem az arány pontos helyének kijelölésével meghúzta. Engem - bár meg volt elégedve velem - mindig arra figyelmeztetett, hogy igen éles szemmel nézek, s ajánlotta, hogy időnként hunyorítsak, hogy az egységet jobban lássam. Meg kell említenem, hogy ebben az időben a kinti világ tele volt nehézségekkel. Kétségkívül, hogy befolyásolta napjainkat, vagyis létünket. Én ingyen menzát kaptam, ösztöndíjat is adtak. A jó bizonyítványomért még a vasút is jutalmazott, viszont a pénz devalválódott. Egy doboz cigaretta többet ért, mint az ösztöndíj. Jeleztem előzőleg is, hogy az az anyag, amivel dolgoznunk kellett volna, bizony nem csak pénzhiány miatt, hanem gyártási hiány miatt is nehezen volt megszerezhető. Az Akadémia épületében, valamint az Epreskertben az összerombolt szekrények, gazdátlan vak rámák, darabokban lévő vásznak, melynek egyik oldalára már festve volt, ki milyen élelmes, ügyes volt, szedte belőle össze magát. Nem egy olyan képet festettem, amelynek mindkét oldalára tanulmányfej van festve, mert mint már említettem, mi még nem tartottuk nagy festőnek magunkat, tanulni és tudni akartunk, és a már egyszer megfestett tanulmányt talán le is becsültük, amit a másik oldalra való festés illusztrált, hogy fogok én még ennél jobbat festeni. Pedig most már sajnálom, hogy ilyen mostohán bántam ezekkel, féltve szedem össze azokat a tanulmányfej eket, amelyeket még az Akadémián növendékként készítettem, vagy festményeket, mondhatnám azt, firkálmányokat, melyeket most látva megelevenedő jelek, az akkori önmagamból, az ihletett, elszánt művészi pályára készülő még fiatalember koromból. Kockázatos romantika Már borús, örök körben kering Lomha léted, utad elveszett, Mert arany fonálod, mely szerint Járj, elejté csüggedő kezed, S immár pályád fájó labyrinth, Lesz-e még, ki rajta elvezet? Lesz-e égi angyal, akinek Karja védjen utaid sivárján? Vagy akár remény: remek ivet Boldog hidat színlelő szivárvány? Vagy ha más nem, egy szegény szivet Lesz-e még, mely mint te, úgy viv, árván? (Tóth Árpád: Rezignáció) A romantika szóval az emberiség történetének sajátos korszakát jelölik. Van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. A tágabb értelmezés az emberi szellemnek a művészetekben 90