Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Krocsák professzor és a pont

Csontváry patikája ajtajában megállva szózatot hallott: - „Nagyobb leszel, mint Raffaelló " és elindult, hogy megkeresse a megfestendő motívumait, bejárva a világot, óriási méretű képeit munkája közben a festővel együtt felborította a szél. Elgondolkoztam Krocsák mondásán. Tudta-e életében valaha Csontváry, hogy festő volt? Tudjuk, hogy nagy festő lett, pedig életében hiába hívogatta be kiállított képei megtekintésére az embereket, figyelemre sem méltatták. Ma ismeretlen vásznait zsáknak, padlószőnyegnek használták fel. Megmaradt festményei az emberiség maradandó értékeit gyarapítják. A professzor úr majd elkezdte oktatását. A térben lévő pont megmagyarázását. Síkra vetítődésének sajátos helyzetét, majd ábrázolását kísérte két ujja közé fogott pont érzékeltetésével, mely összetett két ujjat hol ide, hol oda libegtetett gondolván, hogy így teszi a komplikációt könnyen értelmezhetővé. Elég hosszan tartó volt ez az idő de elég éppen ahhoz, hogy gondolatom messze kalandozzon. így már nem is a teremben voltam, hanem összejártam a háborúra való emlékezésétől, falum látványáig, gondolva családom tagjaira. A végtelen mindenség és a parányi pont viszonya, a lét és a nemlét filozófiája és ezen túl az emberiesség és az embertelenség létrejöttének problémája mind agyam szűrőjébe kerültek. Nem álltam ki én is a bőcsi kapunkba, hogy halljam a szózatot, mint Csontváry? Nem! Én nem hallottam szózatot, de egy évet már végeztem az Akadémián, és be kell vallanom, elismerést, biztatást kaptam azoktól, akiktől tanulhattam. Nemcsak a magas képzettségű mestereimtől, hanem tanulótársaimtól, jóbarátaimtól is. Háború utáni távollétem azonban megfordította ezt a helyzetet és úgy nézett ki, hogy a biztatások nélkül is el kell döntenem, hogy vállalom-e, hogy tovább erősítem hitemet az eddig ért motivációk hatására, hogy tovább folytassam elmélyülésemet tanulmányaimban. Tudatában voltam Krocsák Emil felvilágosítása nélkül is, hogy nem én határozom csak meg, hogy mi akarok lenni, mert születési adottság is szükséges. Például vallom (későbbi tanítványaimon is tapasztalva), művészi pályára csak olyan lépjen, aki munkája, felkészülése közben nem szenved, nem izzad a megoldás nehézségeitől. Örömmel csinálja. Hiába akarnak hegedűművészt nevelni abból a gyerekből, aki elszökik a hegedűórákról. Hincz Gyula és Szönyi István, mint mesterek jó barátságban voltak. Állítólag egy alkalommal Hincz panaszkodott Szőnyinek, hogy sehogysem megy neki a festés. Szőnyi István azt válaszolta neki. ,, Kezdd el, és majd meglátod!" Nagyon igaz, nemcsak megszívlelendő, hanem követendő tanács. Én nélkülözhetetlen elememnek tartottam a papírra kerülő varázslataimat. Sose járt eszemben, hogy mi az értéke anyagilag, ami a műalkotásoknak egyik, talán legrosszabb értékítélete. Már egy évet végeztem az Akadémián, szénnel rajzolással sok tanulmányfej et készítettem, valamint aktot rajzoltam, nem szólva a mozgástanulmány okról. A miskolci művésztelepen mesterem irányításával szabadban festést tanulmányozhattam. Ezeket sosem tekintettem kiállítandó alkotásoknak. Tanulmányoknak gondoltam, egy, a majd elkészítendő munkáimhoz előgyakorlatnak. így sajnos maradandóságukra nem sok gondot fordítottam. Most pedig a szó fogalmának bizonyítékául szükségesek volnának. Azt, hogy mit tanultam többet az előzőekhez viszonyítva, néhány ceruza-, tollrajz, tus vagy akvarell vázlatocskák, firkálmányok szolgálhatnak netán. 86