Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Krocsák professzor és a pont

jövőjében, akkori tevékenységükkel is értékeset alkottak és újbóli megjelenésük igazán értéket jelentettek a romba dőlt országnak. Nem térhetek ki, nem is szándékszom, a társadalmi ellentmondások sokrétűségére, inkább a szellemére, amely ebben az időben egyáltalán nem volt megnyugtató az egyéni és a társadalmi tudat viszonyában, annak szabadságérzetében avagy kivédhetetlen kényszerében. Úgy lehet mondani átnevelés kezdődött, anélkül, hogy számba vették volna, hogy mit akarnak átnevelni. Létrehozták a Derkovits és Dési Huber kollégiumokat, melyek képzőművészeti kollégiumok voltak. Ezen növendékek tudatát igyekeztek olyanná formálni, hogy az eddigi festészet nem művészet. Gyenge idegzetűek egy kis túlzással azt mondom még a villanykörtét is gyanakvással fogadták, hogy megadja-e neki azt a megtiszteltetést, hogy igénybe vegye a világítás céljára, mert, netán ha kapitalista találta fel, nem méltó felhasználásra. Nem hagyhatom ki nagybátyám, Kökény Lajos egy számomra igen megdöbbentő megnyilvánulását, amikor is együtt ebédelt a család és nem tudom milyen megjegyzés miatt - valószínűleg politikai jellegű volt, elvörösödve kitört magából, és a hülye Rákosi kifejezést tette. Énbennem meghűlt a vér, mert már megszoktam, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. O pedig tanácsköztársasági szociáldemokrata volt, Kéthly Anna pártelnök nagy tisztelője. Ekkor darálta be a szociáldemokratákat a kommunista pártba Rákosi elvtárs. Krocsák professzor és a pont Az Idő, goromba irodaszolga, az üres lapokat elébe tolja. Egymás után, s már készen, rublikázva. Előre tudod, hogy mit kell írni rája. Alighogy kitöltötted, elkapja előled, s úgy nézel utána az elröppenőnek. mint aki valamit elfelejtett; s titkon már bánni kezded, miért nem húztad keresztül a buta rubrikákat, vagy miért nem rajzoltál inkább valamit, madarat, virágot... (Babits Mihály: Mi van veled ember?) Ábrázoló geometria órán bevezetőjét azzal kezdte, hogy valaha itt ezen épület falai közt volt egy fiatal tehetséges festő, akit Krocsák Emilnek hívtak. Vagyis ő volt saját maga. így itt nem mindenkiből lesz festő, aki idejön. Nem valami bizalmat erősítő szándék sugárzott szavaiból, viszont felfogás kérdése, hogy igazságtartalmára ki hogyan reagál? Vegyük tehát tudomásul, hogy őbelőle nem lett festő, vigasztalás? Ne essünk kétségbe, mások is lesznek még, akik hasonló helyzetbe jutnak. 85