Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Annuska

mint a feltűnőséget. Egy ilyen kór volt a rangkórság. Külsőségben megnyilvánuló hetykélkedés. A rangsort el is mondtuk magunkban. Pap, katona, kondás, kutyapeeér, lózsivány. Ez, azt hiszem képet ad. Nem mindent vettem észre ... Ezért néha szüleim arcán olykor velem szemben szótlan aggodalmak jelentkeztek. Például: egyszer megkérdeztem szüleimtől:- mikor hozták ide ezt a szénakazlat? - Te?! Mi van veled? Hiszen itt áll már egy fél éve. Úgy gondoltam, hogy közömbösségemmel kifogom tölteni hatás nélkül ezt az egy évet. Nem így történt. Itt nyekerget Annuskáról akarok írni, és még egy szót sem szóltam róla, pedig ezek a sorok is róla szólnak. Akarta a fene, mondja Arany János, amikor magyarázták neki, hogy a költeményével mit akart kifejezni. En is ezt mondhatom, Illyés Gyula, szellemi mesterem írja, a francia szürrealistáktól tanultam meg írni magyarul. A szürrealizmus álomképekből rakja össze a tér, idő dimenzió elvesztésével a történéseket. Mindig büszkélkedtem azzal, egészséges emberek között születve, nem fogok szürrealista ábrázolásokba. Mégis kénytelen vagyok, mert egyébként egy külön hosszú fejezet szükségeltetne. Annuska nem hivatali funkciójánál fogva, hanem valami belőle áradó fluidok kiáramlásával hatást gyakorolt, oly módon, mintha ő irányított volna mindenkit. A társadalmi tudat által kialakított, szemérmes intimitás korlátozó ereje örökre érzelmek temetője lehet. Belőle amit elfogadnak, az a művészetek területén lehetséges csak. Ez azonban Freudra, mint pszichológusra tartozik. Ebben az időben latinul fordítom Catullus, Ovidius, Vergilius műveit. Ezekből kívülről is idézeteket tudtam, így nem csoda, hogy egyedüli nő lévén, lényével nemcsak az érdektelen közömbösséget űzte el megjelenésével, hanem Dante: Beatrice-ként jelent meg, avagy Petrarca képzelt Laurájaként, bár ők Botticelli festményein szőkék. Annuska, sötét hajával, fekete szemével a turáni szépség típusa, melyet szénrajzban meg is rajzoltam, sajnos elveszett. Történt valami. Egy alkalommal ügyvédek állítottak be az irodába. Válóperes ügyet óhajtottak tárgyalni. Bemutatkoztak. Dr. Gimes Jenő. - Koncz József - mondom én. Hirtelen rám néz, hát maga az a festőnek készülő diák? Öccse Gimes Lajos, a Nyolcak csoportjának egyik tagja volt, festőművész. Az avantgard iskola követői voltak, tagja volt még Berényi Róbert, későbbi mesterem is. Úgy nézett ki, megváltoztatta munkatársaim velem szembeni addigi közömbös magatartását. Annuska, pedig túllépett minden addigi bizalmatlanságon velem szemben, ha nem is tett a felejtetetlenek közé, de több figyelmet tanúsított irántam. Segített, modelleket szerzett, hogy ebéd szünidőben rajzolhassak. A két szép Huszár-kislányokat rajzoltam le (eltűnt). Durbák András bácsinak hívták, akiről rajzom megmaradt. Erről a részről is bővebben tudnék szólni, de most alkalmazom szürrealizmusomat. Mi történik a nagyvilágban? Mi történik a világegyetemben? Mi történik a percekben? Mi történik most jelen pillanatban? Hosszú évek távlatában. Annuska már két fiúgyermek anyja, kik állatorvosok, egyikük tudományos fokozattal rendelkező professzor az állatorvosi egyetemen. Hosszabb időre elkerültünk egymástól, majd a sors úgy hozta, hogy összetalálkoztunk. Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy jelenlegi feleségemmel együtt elfogadta barátságunkat. Kérdőjelek tehetők fel. Miért ez a nagy ragaszkodásunk hozzá? Leplezetlenségünk iránta sokszor magamat is visszalök a realitásba. Feleségemnek köszönhetem, hogy nyitottá tette ezt az őszinte tiszteletünket. Ez abból a megjegyzéséből tűnik ki, amikor is kitörtem magamból. Miért kellett nekem Sajóládra elmennem? 46