Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Hivatalnok lettem

ez az ügyetlen ember, mit kezdjünk vele? Igazuk is volt, épp arra lett volna szüksége a hivatalnak, amire nekem nem volt meg a képességem. Ez pedig a szépen írás. Osztályfőnökünk, nagy pártfogóm, Miska bátyám dorgáló szidása mindig kísér, kedves emlék számomra. „A fene egyen meg, hogy írhatsz ilyen pocsékul, amikor tehetséges festőművészi képességekkel rendelkezel!" Ráadásul fokmérőnek ott voltak előttem Annuska mai napig felejthetetlen gyönyörű gyöngybetűi, melyek örök érvényű szépsége, a sajóládi anyakönyvekben marad meg történeti emlékként. Az itt talált munkatársakról a későbbiekben. Hivatalnok lettem AGGASTYÁN Rendetlenül hagyád el műhelyed. MICHELANGELO Igen, mert mindig széklábat csináltam, És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörögtem, hagyják módosítanom, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, Nem engedték. (Madách: Az ember tragédiája) Különös hangzása van ennek a fogalomnak. Hivatalnok!? Más, mint a hivatás. Ilyenkor az embernek magára kell öltenie egy mezt. Lássák, tudják, hogy ott megy az utcán egy hivatalnok. Valószínűleg látszott is ez rajtam, mert Sajólád községházán megforduló emberek bántóan igyekeztek kifejezésre juttatni - ők tudják ám -, hogy én hivatalnok vagyok, és titkár úrnak szólítottak. Ugyanakkor teljes bensőm, annak minden érzelme ellentétben állt a külsőségből való megítélésemnek. A gimnázium védelme alól kikerülve más közegbe kerültem, nevezzük úgy, a mindennapi életbe. Az emberek iránti bizalmam csorbát szenvedett. A külsőbőcsi községházára el nem fogadásom bizalmas közlésem gátlástalan visszaélése miatt. Erettségizettségemből a közéletbe való kilépésem nem eredményezett azonnali bizalomvesztést. Tudtam, hogy nem a művészet Pantheonjába lépek, de még naiv voltam a közélet velem szemben történő, szórakoztató vicceivel szemben is. A segédjegyző szobájában kaptam egy széket az íróasztal mellett, akit jól emlékszem, Faragó Zoltánnak hívtak. Mindjárt feltűnt nekem, hogy ugyanaz a típus, aki Nyilas Misitől a reskontót (sorsjegyet) elegáns szélhámost rutinnal eltulajdonította. Szórakozási igényének - mint jámbor alanyt - ki is használt, azonnal tájékoztatott bizonyos kötelező szokásokról. Mondván, Annuskát minden délben az a szokás, hogy haza kell kísérni. Én, mint szófogadó, jól nevelt volt gimnazista, megfogadtam tanácsát. Annuska azonban a legközelebbi postánál visszautasította ezt a fáradságomat azzal, neki úgyis dolga van, be kell menni a postára, hogy Sárikával megbeszéljen bizonyos dolgokat. Ilyen sikerélményem lett egy nőnek felajánlott lovagi gesztusomból. 43